A betegeredetű tumorxenograft-modellek jelentősége a daganatok terápiarezisztenciájának leküzdésében

Juhász Ákos (1,2), Surguta Sára Eszter (3), Svajda Laura (3), Berbécs Barbara (2,3), Selmeci Mátyás (2,3), Klément György Benjámin (2,4), Ivan Ranđelović (3), Török Szilvia (5), Horváth-Rózsás Anita (5), Baranyi Marcell (6,7), Kigyós Attila (6), Ladányi Andrea (8), Tóvári József (3), Cserepes Tamás Mihály (3)
(1) Országos Onkológiai Intézet, Gyógyszertár, Budapest
(2) Semmelweis Egyetem, Doktori Iskola, Budapest
(3) Országos Onkológiai Intézet, Kísérletes Farmakológiai Osztály és Nemzeti Tumorbiológiai Laboratórium, Budapest
(4) Országos Onkológiai Intézet, Mellkasi és Hasüregi Daganatok és Klinikai Farmakológiai Osztály, Budapest
(5) Országos Korányi Pulmonológiai Intézet, Tumorbiológiai Osztály, Budapest
(6) KINETO Lab Kft., Budapest
(7) Semmelweis Egyetem, Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet, Budapest
(8) Országos Onkológiai Intézet, Sebészeti és Molekuláris Patológiai Osztály és Nemzeti Tumorbiológiai Laboratórium, Budapest

A daganatos megbetegedések az egyik leggyakoribb halálokok közé tartoznak, évente körülbelül tízmillió ember életét követelik. A halálesetek többségéért a terápiával szembeni ellenállóság kialakulása, és az emiatt kialakuló progresszió és áttétképzés okolható. Bár az elmúlt ötven évben jelentős előrelépések történtek a hatékony, precíz és célzott terápiák fejlesztésében, a daganatsejtek fenotípusos változatossága és adaptív túlélési mechanizmusai továbbra is korlátozzák e kezelések hosszú távú hatékonyságát. Bár a gyógyszervizsgálatokhoz használt egyszerű és könnyen megismételhető modellek – mint például a daganatsejtvonal-tenyészetek – továbbra is széles körben alkalmazottak, ezeknek az eredményeknek a gyógyszerfejlesztésbe való gyenge átültethetősége új modellek kifejlesztését sürgeti. A daganatkutatásban ma már széles körben alkalmazzák az in vitro 3D és kokultúrás rendszereket, valamint a genetikailag módosított karcinogenezis-egérmodelleket. Az utóbbi időben a betegeredetű tumorxenograft-(PDX-) modellek váltak az egyik legfontosabb modelltípussá: ezek gyorsan elterjedtek mind a gyógyszerfejlesztésben, mind a terápiás válasz kutatásában. A PDX-modellek hozzájárulnak új terápiás kombinációk és célpontok azonosításához, valamint részt vehetnek a klinikai döntéshozatalban azáltal, hogy lehetővé teszik a gyógyszerhatások előzetes tesztelését, és a személyre jellemző hatékony terápia kiválasztását.

A közleményt Lapis Károly akadémikus emlékének ajánljuk.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2025/4. lapszámában olvasható.