A betegjellemzők és a prognosztikai faktorok az áttétes colorectalis rák kezelési vonalaiban: az ARCAD adatbázis analízise

Jean-Baptiste Bachet (1), Aimery de Gramont (2,3), Morteza Raeisi (4), Manel Rakez (4), Richard M. Goldberg (5), Niall C. Tebbutt (6), Eric Van Cutsem (7), Daniel G. Haller (8), J. Randolph Hecht (9) Robert J. Mayer (10), Stuart M. Lichtman (11), Al B. Benson (12), Alberto F. Sobrero (13), Josep Tabernero (14), Richard Adams (15), John R. Zalcberg (16), Axel Grothey (17), Takayuki Yoshino (18), Thierry André (3,19), Qian Shi (20), Benoist Chibaudel (2)
(1) Hepato-gastroenterology and Digestive Oncology Department, Pitiè Salpêtrière Hospital, APHP, Sorbonne Universitê, Paris, France
(2) Department of Medical Oncology, Franco-British Hospital, Fondation Cognacq-Jay, Cancèrologie Paris Ouest, Levallois-Perret, France
(3) ARCAD Foundation, Paris, France
(4) Statistical Unit, ARCAD Foundation, Paris, France
(5) Department of Medicine, West Virginia University Cancer Institute, Morgantown, WV
(6) Department of Medical Oncology, Olivia Newton-John Cancer, Wellness and Research Centre, Austin Health, Heidelberg, VIC, Australia
(7) Digestive Oncology, University Hospitals Leuven and KU Leuven, Leuven, Belgium
(8) Abramson Cancer Center, University of Pennsylvania, Philadelphia, PA
(9) UCLA Jonsson Comprehensive Cancer Center, Santa Monica, CA
(10) Dana-Farber Cancer Institute, Boston, MA
(11) Wilmot Cancer Institute Geriatric Oncology Research Group, University of Rochester, Rochester, NY
(12) Division of Hematology/Oncology, Northwestern University’s Feinberg School of Medicine, Chicago, IL
(13) Department of Medical Oncology, Ospedale San Martino, Genoa, Italy
(14) Vall d’Hebron Hospital Campus and Vall d’Hebron Institute of Oncology (VHIO), IOB-Quiron, Barcelona, Spain
(15) Cardiff University and Velindre Cancer Centre, Cardiff, United Kingdom
(16) Department of Medical Oncology, Monash University School of Public Health and Preventive Medicine, Alfred Health, Melbourne, VIC, Australia
(17) West Cancer Center, Germantown, TN
(18) Department of Gastroenterology and Gastrointestinal Oncology, National Cancer Center Hospital East, Kashiwa, Japan
(19) Department of Medical Oncology, Saint Antoine Hospital, APHP, Sorbonne Universitè, Paris, France
(20) Department of Quantitative Health Sciences, Mayo CLinic, ROchester, MN

Célkitűzés: Az áttétes colorectalis rákos betegeket egymást követően számos terápiás vonalban lehet kezelni. Megvizsgáltuk a betegek/daganatok jellemzőinek alakulását és azok prognosztikai hatását a különböző terápiás vonalak során, hogy kidolgozzunk egy átfogó prognosztikai pontszámot (OPS).

Betegek és módszerek: 48 randomizált vizsgálatból származó egyéni betegadatokat elemeztünk. A végpont a teljes túlélés volt (a randomizációtól a halálig). A hiányzó adatokat pótoltuk. Ezt követően a teljes adathalmazt felosztottuk konstrukciós (80%) és validációs (20%) adathalmazokra. A Cox-modellt használtuk az OPS segítségével a túlélés kockázati csoportjainak meghatározásához. A diszkriminációs képességet minden kezelési módszernél bootstrapping segítségével értékeltük, hogy optimizmuskorrigált kalibrációs és diszkriminációs C-indexeket kapjunk. A belső
validációt a validációs adathalmazban végeztük.

Eredmények: Összesen 37 560 beteget (26 974 első vonalbeli [1L], 7693 második vonalbeli [2L] és 2893 harmadik vonalbeli [3L] kezelést kapó pácienst) elemeztünk. A terápiás vizsgálatokban szereplő betegek/daganatok egyes klinikai, biológiai és molekuláris jellemzői a terápiás vonalak során változnak. Hét független prognosztikai változót tartottunk meg a végső, minden vonalra közös többváltozós modellben: az Eastern Cooperative Oncology Group teljesítményi státusza, hemoglobin, thrombocytaszám, fehérvérsejt/abszolút neutrofil szám arány, laktát-dehidrogenáz, alkalikus foszfatáz és az áttétes helyek száma. Az OPS-t használtuk négy, jelentősen eltérő prognózissal rendelkező betegcsoport meghatározására az 1L, 2L és 3L vonalakban, külön-külön, megfelelő C-indexekkel: 0,65, 0,66 és 0,69 a konstrukciós készletben, illetve 0,65, 0,66 és 0,68 a validációs készletben. Az OPS nem volt prediktív, mivel a 3L gyógyszerek (vs. placebo), illetve a következő vonal (2L/1L vagy 3L/2L) minden prognosztikai csoportban meghosszabbította a túlélést.

Következtetések: Valamennyi terápiás vonal előtt lehet alkalmazni ugyanazt a prognosztikai modellt, amely gyakorlati változókat használ. Az OPS jobban rétegezheti a betegeket a jövőbeli klinikai vizsgálatokban, és a mindennapi gyakorlatban is segíthet a terápiás döntéshozatalban.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2025/3. lapszámában olvasható.