A fej-nyaki laphámrákok mikrokörnyezeti sajátosságai és klinikai jelentősége

Tímár József (1), Kenessey István (1), Ladányi Andrea (2)
(1) Semmelweis Egyetem, Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet, Budapest
(2) Országos Onkológiai Intézet, Sebészeti és Molekuláris Patológiai Osztály és Nemzeti Tumorbiológiai Laboratórium, Budapest

A daganatok stromájának (mai nevén mikrokörnyezetének) legalább akkora jelentősége van biológiai viselkedésük meghatározásában, mint a daganatsejteknek. Nincsen ez másként a fej-nyaki laphámrákok esetében sem. Korábban a fő figyelem a kötőszövetes stromakomponenseket övezte, de mára a hangsúly az immunsejtekre tolódott át. A fej-nyaki laphámrákok érellátása meglehetősen sajátos, mert vagy érinkorporációval, vagy úgynevezett vasculogen mimikrivel valósul meg, aminek a következménye az lett, hogy az anti-angiogenikus gyógyszerek gyakorlatilag hatástalanok. Ugyanakkor ezek a daganatok jellemzően erősen hypoxiásak és magas VEGF-tartalmúak. Részben ennek tudható be az immunszuppresszív mikrokörnyezetük is. Másrészt ezekben a daganatokban (is) gyakori a tumorsejtek PD-L1-expressziója, ami szintén immunszuppresszív következményekkel jár. Végül a fej-nyaki laphámrákokra is jellemző a HLA-vesztés, ami szintén csökkent immunválaszhoz vezet. Prognosztikus szempontból gyakorlatilag a CD8+ T-sejtek denzitása egyértelmű biomarker. Az immunterápia szempontjából pedig a mononukleáris sejtek PD-L1-expressziója és a CD8+ T-sejtek denzitása hasznosítható biomarkernek.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2025/2. lapszámában olvasható.