A HIF2a-inhibitor belzutifan új terápiás lehetőség phenochromocytomában és paragangliomában

A neuroendokrin phenochromocytoma és paraganglioma progresszióját a HIF2a stabilizációja és a következményes pseudohypoxiafenotípus kialakulása vezérli. Az áttétes betegség kialakulása az ilyen betegek negyedét érinti, és nagyon limitált terápiás lehetőségei voltak. Ezt a szcenáriót a LITESPARK015 fázis II klinikai vizsgálat alapvetően megváltoztathatja. A klinikai vizsgálatba 72, lokálisan előrehaladott vagy áttétes phenochromocytomás vagy paragangliomás beteget vontak be, akiket sebészileg nem lehetett kezelni. A betegek belzutifankezelésben részesültek és a vizsgálat elsődleges végpontja az ORR volt. A kezelt betegek esetében az ORRarány 26% volt (CR+PR) és a válasz átlagos hossza 20,4 hónap volt. A PFS 22,3 hónapnak bizonyult. A 30,2 hónapos medián követési időnél a medián OSt nem érték el, és 24 hónapnál 76%nak becsülték. A legfontosabb mellékhatás a magas vérnyomás volt és a betegek harmadában kellett emiatt a terápiás dózist felére csökkenteni. Ezen eredmények alapján az FDA engedélyezte a belzutifant a phenochormocytoma és paraganglioma kezelésére.

Forrás: Jimenez C, et al. Belzutifan for advanced pheochromocytoma or paraganglioma. N Engl J Med 2025;393:2012-22.