A HR+/HER2- áttétes emlőrák CDK 4/6 gátlókkal és aromatázinhibitorokkal történő kezelésének összehasonlítása a teljes túlélés vonatkozásában az Egyesült Államokban, valós körülmények között

H. S. Rugo (1), R. M. Layman (2), F. Lynce (3), X. Liu (4), B. Li (4), L. McRoy (4), A. B. Cohen (5, 6), M. Estevez (5), G. Curigliano (7, 8), A. Brufsky (9)
(1) University of California San Francisco Helen Diller Family Comprehensive Cancer Center, San Francisco
(2) The University of Texas MD Anderson Cancer Center, Houston
(3) Dana-Farber Cancer Institute, Boston
(4) Pfizer Inc., New York
(5) Flatiron Health Inc., New York
(6) NYU Langone School of Medicine, New York, USA
(7) European Institute of Oncology, IRCCS, Milan
(8) Department of Oncology and Hemato-Oncology, University of Milano, Milan, Italy
(9) UPMC Hillman Cancer Center, University of Pittsburgh Medical Center, Pittsburgh, USA

Háttér: A randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatok a hormonreceptor-pozitív (HR+)/humán
epidermalis növekedési faktor receptor 2-negatív (HER2-) metasztatikus emlőrákban (mBC) szenvedő betegek első
vonalbeli (1L) kezelésében a három ciklinindependens kináz 4/6 gátló (CDK4/6i) között nem konzisztens előnyöket
mutattak ki a teljes túlélés (OS) tekintetében. Számos, valós körülmények között végzett vizsgálat hasonlította össze
a CDK4/6 gátlók hatékonyságát, és az eredmények ellentmondásosak voltak. Ez a vizsgálat az amerikai mindennapi
klinikai gyakorlatban hasonlította össze a HR+/HER2- mBC-ben szenvedő betegek teljes túlélését (OS). A betegek
aromatázinhibitorral (AI) kombinált palbociklib-, ribociklib- vagy abemaciklibterápiában részesültek.
Betegek és módszerek: Ez a retrospektív vizsgálat a Flatiron Health elektronikus egészségügyi nyilvántartásból
származó, deidentifikált longitudinális adatbázisból származó valós adatokat használt fel. A HR+/HER2- mBC-ben
szenvedő, az mBC diagnózisakor 18 év feletti betegek 2015 februárja és 2023 novembere között kezdték meg az 1L
CDK4/6 gátló terápiát (indexkezelés), potenciális hat hónapos utánkövetéssel. Az OS-t az indexkezelés megkezdésétől a halálozásig eltelt hónapokban határozták meg. Stabilizált inverz valószínűségű kezelés súlyozását (sIPTW; elsődleges elemzés) alkalmazták a betegek kiinduláskor észlelt jellemzőinek kiegyensúlyozására. Szenzitivitási analízisként többváltozós Cox proporcionális hazárd modellt használtak.

Eredmények: A 9146 beválasztható beteg közül 6831, 1279 és 1036 kapott palbociklib plusz AI-t, ribociklib plusz AI-t, illetve abemaciklib plusz AI-t. A sIPTW után a kiindulási jellemzők kiegyensúlyozottak voltak a kezelési csoportok között. A sIPTW után a kezelési csoportok között nem találtak szignifikáns OS-különbséget (ribociklib versus palbociklib: korrigált hazárd arány [aHR] 0,98, 95%-os konfidenciaintervallum [CI] 0,87–1,10, p = 0,7531; abemaciklib versus palbociklib: aHR 0,95, 95%-os CI 0,84–1,08, p = 0,4292; abemaciklib versus ribociklib: aHR 0,97, 95%-os CI 0,82–1,14, p = 0,6956). Az indexkezelést 2017-ben vagy később megkezdő betegek alcsoport-analízisét tartalmazó szenzitivitási elemzés szintén nem mutatott szignifikáns OS-különbséget az egyes kezelési csoportok között.

Következtetések: Ez a nagy, valós körülmények között végzett vizsgálat azt sugallta, hogy a HR+/HER2- mBC-ben szenvedő betegek esetében az AI-val kombinált 1L ribociklib, abemaciklib és palbociklib között nincs szignifikáns OS-különbség. Ezek az eredmények más tényezőkkel, például a biztonságossággal és az életminőséggel együtt hasznosak a CDK4/6 gátlók kombinációs terápia kiválasztásában a HR+/HER2- mBC-ben szenvedő betegeknél.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2025/2. lapszámában olvasható.