A keringő tumor-DNS (ctDNS) mint új prediktív és prognosztikus marker colorectalis daganatok esetén

Fekete Bálint András (1), Tőkés Tímea (2)
(1) Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika, Budapest
(2) Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika, Onkológiai Profil, Budapest

Az onkogenetikai kutatások az utóbbi 20 évben a daganatellenes kezelés személyre szabására, a driver mutációk azonosítására fókuszáltak, azaz a célzott tumorterápia megvalósítására a mindennapi gyakorlatban. Ezzel párhuzamosan a terápiás hatékonyság monitorozására, valamint a prognózis pontosabb becslésére is nő az igény, hogy meghatározhassuk, mely betegek profitálnak a legtöbbet a tervezett kezelésből.

Az úgynevezett liquid biopsziák során a keringő tumor-DNS (ctDNS) vizsgálatával nem csupán prediktív markereket azonosíthatunk, hanem prognosztikai kérdésekben is egyre robusztusabb klinikai adatok támasztják alá e vizsgálatok létjogosultságát. A plazma-ctDNS szintje ugyanis nagymértékben függ a tumorterheléstől és a tumorsejt-turnovertől, amelyet, mivel a ctDNS felezési ideje a plazmában igen rövid, a liquid biopszia segítségével képesek lehetünk szinte valós időben leképezni. A plazma-ctDNS-vizsgálatok szenzitivitása és specificitása kifejezetten magas a molekuláris reziduális betegség (MRD) kimutatásában. Az MRD-analízis lényege, hogy a kuratív intenciójú daganatellenes kezelést követően, makroszkóposan nem kimutatható, kicsiny mennyiségű maradék reziduális tumor jelenlétét keressük a szervezetben ctDNS-vizsgálat segítségével. Az MRD jelenléte szignifikáns összefüggést mutat a kedvezőtlen betegségmentes túléléssel.

Jelenleg számos klinikai vizsgálat zajlik vastagbélrák esetében a ctDNS-alapú MRD-meghatározás bevonására az adjuváns terápiás döntéshozatalba, a rizikóstratifikáció részeként. Összefoglaló tanulmányunkban a ctDNS-vizsgálati módszer bemutatása mellett ezekre az új eredményekre fókuszálunk – áttekintjük a ctDNS-vezérelt adjuváns ellátás, illetve a terápia-eszkaláció és de-eszkaláció esetleges lehetőségeit.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2025/2. lapszámában olvasható.


Kapcsolódó cikkek