A korai emlődaganatok rizikóorientált terápiája – összefoglaló klinikai onkológusok számára

Az emlődaganatok kezelése az elmúlt évtizedben jelentős paradigmaváltáson ment keresztül, amelynek középpontjában a terápia személyre szabása, és így a kezelés rizikó szerinti eszkalációja vagy deeszkalációja áll. A molekuláris altípusok pontosabb meghatározása, a szisztémás terápiák hatékonyságának javulása, valamint a sugárterápia technológiai fejlődése lehetővé tette a sebészi beavatkozások mértékének csökkentését is anélkül, hogy az onkológiai kimenetelek romlottak volna. Az alábbi összefoglaló közlemény célja, hogy a rutingyakorlatban használt rizikófüggő terápiás döntési pontokat bemutassuk. A korai és helyileg előrehaladott emlőrák komplex terápiás megközelítésének megfelelően közleményünkben sugárterápiás és sebészeti szempontokat is igyekszünk röviden bemutatni. Az emlőrák rizikójának kezdeti meghatározásakor többek között figyelembe vesszük a daganat méretét, a nyirokcsomóáttétek meglétét vagy hiányát, a daganat szövettani altípusát, tumorbiológiai tulajdonságait (ER, PR, HER2-expresszió, tumorgradus, Mib1/Ki67 expresszió, bizonyos esetekben TIL), génexpressziós mintázatot (például Oncotype-DX, 21 génes teszt eredménye), a beteg életkorát, örökletes mutáció jelenlétét is, emellett a neoadjuvánsan adott terápiára adott válasz is egyértelműen befolyásolja a beteg további kezelését.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2026/1. lapszámában olvasható.