A vastagbélrák anti-EGFR-antitest-terápiája: a ritka RAS/RAF mutációk szerepe

Uhlyarik Andrea (1), Barbai Tamás (2), Rásó Erzsébet (2), Baranyi Marcell (2), Kenessey István (2, 3), Tímár József (2)
(1) Semmelweis Egyetem Pankreász Betegségek Intézete, Budapest
(2) Semmelweis Egyetem Patológiai Igazságügyi és Biztosítás Orvostani Intézet, Budapest
(3) Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Az új generációs szekvenálási technológiák rutinszerű alkalmazása számos eddig nem detektált génhibát derít fel a daganatokban. Az egyik leggyakrabban vizsgált prediktív markerek vastagbélrákban a RAS/RAF mutációk, amelyek negatív prediktorai az anti-EGFR-antitest-terápiáknak. Bár a K- és NRAS-gének 2-4 exonjainak úgynevezett hotspot mutációi jól definiáltak, ugyanakkor kérdéses ezen exonok más kodonjaiban lévő mutációk prediktív szerepe, és a különféle szakmai irányelvek sem egyértelműek ebben a vonatkozásban. Egy kisebb cetuximabkezelt metasztatikus vastagbélrákban szenvedő betegcsoporton, ahol a kezelés a KRAS exon2-mutáció hiányára volt alapozva, egy retrospektív elemzésben új generációs szekvenálással elemeztük a RAS/RAF mutációk prediktív szerepét annak függvényében, hogy azok ritka vagy hotspot kodonokban voltak. A túlélési adatok elemzése azt mutatta, hogy a progressziómentes és teljes túlélés szempontjából az úgynevezett ritka mutáns esetek túlélése nem különbözött a vad típusúaktól, szemben a hotspot mutációt hordozókéval. Eddig csak egy ilyen típusú elemzés történt, ahol azonban a túlélés elemzése nem történt meg. Ugyanakkor a ritka RAS-mutációk biológiai elemzései felvetik, hogy direkt elemzések nélkül nem lehet megjósolni ezek esetleges prediktív szerepét.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2026/2. lapszámában olvasható.


Kapcsolódó cikkek