Előszó a Klinikai Onkológia 2025/1. lapszámához

A daganatok keletkezésének okai sok szempontból tisztázottak, de valljuk be őszintén, számtalan nyitott kérdés van még. Különösen igaz ez a tápcsatorna rosszindulatú daganataira, azon belül is a vastagbélrákra. Ez utóbbi esetében világos a genetikai prediszpozíció szerepe (Lynch-szindróma) és az IBD ilyen irányú rizikófokozó hatása. Ennek fényében a vastagbélrákok döntő többségében más tényezők és elsősorban kémiai tényezők szerepét kell feltételeznünk. Ezek között bizonyítottan szerepel az alkoholfogyasztás és a dohányzás, de ezek jelentősége kisebb a fej-nyaki laphámrákok vagy a nyelőcsőrákokhoz képest.

Az elmúlt évtizedek kutatásai felderítettek számos olyan vegyületet, amelyek a táplálékban keletkezve (az étel előkészítés/főzés során) bizonyítottan karcinogén hatásúak, mint a nitrozourea, a heterociklusos aminok vagy a policiklusos aromás szénhidrogének. Ugyanakkor talán nem tudománytalan felvetni azt, hogy ezek csak a jéghegy csúcsai, és számtalan más olyan vegyület létezhet, amelynek ilyen irányú szerepe még nem ismert.

Manapság egyre több szó esik a mikro- vagy nanoműanyagokról (MNP) és azok esetleges egészségkárosító hatásairól, azonban ezek csak feltételezések, esetleg úgynevezett preklinikai adatok, amelyek nem egészültek ki valós idejű klinikai elemzésekkel. 2024-ben a New England Journal of Medicine-ben közöltek egy prospektív vizsgálatot, amelybe 257 beteget vontak be, akiken carotisműtétet hajtottak végre. A carotisplakkok elemzésekor az arterioscleroticus plakkok több mint felében MNP-t, pontosabban polietilént és PVC-t találtak. A betegek hároméves követése során azt találták, hogy az MNP-pozitív betegek esetében a cardiovascularis események bekövetkezésének rizikója 4,5-szeresére nőtt. Ez a tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a mikroműanyagok jelenléte az emberi környezetben hatalmas veszélyeket hordoz magában, így a forrásokat fel kell deríteni és elemezni kell ezek egészségkárosító hatását.

Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal gyakorlatilag egy évtizede figyeli egy másik kémiai anyag, a biszfenol-A (BPA) egészségre gyakorolt hatásait. Ez az anyag a műanyagokban, főleg a polikarbonátból állókban használatos, mint amilyenek az ételtároló edények, az üdítőitalos vagy ivóvíztároló edények. Felhasználásuk azonban ennél szélesebb, mert az epoxi műgyantából készült tárgyakban is használatos, valamint védőfelületként a fémdobozos italos palackokban vagy élelmiszer-kiszerelések esetén, például a konzervek fémfedele esetén.

2015-ben már meghatározták a BPA minimális „biztonságos” szintjét, de ugyanakkor egy bizottságot állítottak fel, amely elemezte 2013-tól a BPA-tartalmú tudományos közleményeket (800). Ezek alapján egyértelmű bizonyítékot találtak arra, hogy a BPA toxikus és jelentős immunmodulációs hatása van. Továbbmenve arra is elegendő bizonyítékot találtak, hogy a BPA befolyásolja a reproduktív szervek működését, befolyásolja a fejlődő szerveket és az anyagcserefolyamatokat is. Ennek alapján a BPA maximális tolerálható napi dózisát igen alacsonyra helyezték (0,2 ng/ttkg).

Az Európai Bizottság a jelentést elemezte, és ennek alapján 2024. december 19-én betiltotta a BPA felhasználását minden élelmiszerrel érintkező felhasználásban, tehát az italokban is és a konyhai bútorok felületein is. A tiltást valamennyi EU-s tagállam támogatta.

Ha a két vegyület szerepét összességében tekintjük, akkor megállapítható, hogy mindkettő napi szinten kerül(het) szervezetünkbe étellel, itallal. Talán nem kell túl nagy jóstehetség ahhoz, hogy hamarosan olyan kutatások fognak indulni, amelyek ezeknek a vastagbélrák keletkezésére gyakorolt hatásait fogják elemezni.