Környezeti endokrin működéssel interferáló molekulák: a korai ER+ emlőrák keletkezésével megvádolt anyagok

Az Amerikai Egyesült Államokban kimutathatóan emelkedik a korai (25–39) emlőrákok incidenciája, de nem a tripla-negatív vagy az örökletesé, hanem ezek a daganatok jellemzően ER+/HER2+ genotípusúak. Amikor azt vizsgálták, hogy Amerikának mely geográfiai területein emelkednek ezek a típusú emlőrákok, akkor azt figyelték meg, hogy ezek a régiók a környezeti szennyeződésnek legjobban kitett övezetek, a nagy ipari körzetek.

Az EDC-k az endokrin működéssel interferáló kemikáliák, nagy számban vannak jelen a környezetünkben, ilyenek mint a polifluoroalkil anyagok, poliklorinált bifenilek (PCB), polibrominált difenilek, dioxinok, ftalátok, biszfenolok és parabenzének. Ezek jelen vannak az élelmiszerekben, a csomagolóanyagokban, a kozmetikumokban, a környezeti szennyező anyagokban és az ivóvízben is.

Az EDC-k nem úgy karcinogének, ahogy a klasszikus kémiai karcinogének, amelyek direkt vagy indirekt módon károsítják a DNS-t, hanem a hormonális szabályozórendszereket zavarják meg. Az emlőszövetben az EDC-k vagy felerősítik a hormonális hatásokat vagy maguk utánozzák a női hormonokat. Ennek következtében proliferációs hullámokat indítanak, amelyek során keletkezhetnek a DNS-hibák. Az EDC-k egy része a DNS-metilációt zavarja meg, és ezzel a hámsejteket mintegy átprogramozzák, aminek következményei hosszú időre szólnak. Az aggodalom egyik oka az, hogy ezeknek az anyagoknak hosszú a fél életidejük és akkumulálódhatnak a környezetben. A PBC és a dioxin az emlő zsírszövetében hosszú időre felhalmozódhat, ahonnan lassan kerül felszabadulásra, ami a környező hámsejteket hosszasan károsíthatja. Ugyanakkor a nem felhalmozódó, metabolizálódó EDC-k is káros hatásúak a hormonális zavarok állandó okozóiként. Az emlő szövetének öregedése nem a biológiai óra szerinti, mint más szövetekben, hanem elsősorban hormonális ciklusfüggő.

Kutatások azt igazolták, hogy a női emlőszövetben a mutációk halmozódása az életkorral sokkal nagyobb, mint a hematogén sejtekben, és ezt a folyamatot gyorsítják fel az EDC-k. Az EDC-k hatásai csöndesen akkumulálódnak az ER+ luminális hámsejtekben, amelyeket progenitor típusú sejtekké alakítanak, aminek a következménye az úgynevezett field-karcinogenezis. Az emlőrákos szövetek közvetlen közeléből a nem daganatos hámsejtek vizsgálatával igazolni lehet a megemelkedett mutációk számát és a megváltozott DNS-metilációt. Az EDC-k másrészről a T-sejtek differenciálódását is megzavarják, valamint gátolják az NK-sejtek citotoxicitását. Az EDC-k krónikus gyulladást is indukálnak, illetve a myeloid szuppresszor sejtek dominanciáját is kiváltják. A probléma az, hogy míg az ismert karcinogének elleni szervezett fellépés megvalósul, addig az EDC-k detektálása és eliminációja a környezetből nem prioritás. Mindezek eredménye az, hogy a társadalom csak dokumentálni tudja hatásaikat, mint például most a fiatalkori ER+/HER2+ emlőrákok incidenciájának emelkedését.

Forrás: Parrish M, Kuperwasser. Environmental endocrine disruptors: rethinking the origin of early-onset ER+ breast cancer. Nature Rev Cancer 2025;25:819-20.