Az első választású tirozinkináz-gátló kezelés ellenére progrediáló EGFR-mutáns, nem kissejtes tüdőrák optimális ellátása

Bin-Chi Liao (1, 2, 3), Chia-Chi Lin (1, 4), Jih-Hsiang Lee (1, 5), James Chih-Hsin Yang (1, 2, 3, 6)
(1) Department of Oncology, National Taiwan University Hospital, Taipei, Taiwan
(2) National Taiwan University Cancer Center, College of Medicine, National Taiwan University, Taipei, Taiwan
(3) Graduate Institute of Clinical Medicine, College of Medicine, National Taiwan University, Taipei, Taiwan
(4) Department of Urology, College of Medicine, National Taiwan University, Taipei, Taiwan
(5) Department of Medical Research, National Taiwan University Hospital, Taipei, Taiwan
(6) Graduate Institute of Oncology, College of Medicine, National Taiwan University, Taipei, Taiwan

Az első generációs epidermalis növekedési faktor tirozinkináz-gátlók (EGFR-TKI-k), mint a geﬁ tinib és az erlotinib, valamint a második generációs EGFR-TKI, az afatinib egyaránt törzskönyvezésre kerültek előrehaladott EGFR-mutáns nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) standard első választású kezelésére azon az alapon, hogy kedvezőbb progressziómentes túléléssel járnak a platinaalapú „doublet” kemoterápiához képest. A hatásos gyógyszeres kezelés átmeneti periódusa után szerzett rezisztencia alakul ki az EGFR-TKI-kkal szemben. A daganat progresszióját követően az élettartam meghosszabbításának reményében prospektív klinikai vizsgálatokban próbálták ki az EGFR-TKI-ket is tartalmazó kombinációs kezeléseket, illetve az EGFR-TKI monoterápiát. Az EGFR-TKI-kkel kezelt betegek felénél rezisztenciát okozó EGFR T790 mutáció alakul ki, amelynek legyőzése érdekében fejlesztették ki a harmadik generá ciós EGFR-TKI-kat, például az osimertinibet. Az osimertinib lett a kezelési standard azokban az esetekben, amelyekben az EGFR-TKI kezelés után a daganatból vett újabb szövettani vizsgálat szerzett EGFR T790M mutációt igazolt. Az egyéb harmadik generációs EGFR-TKI-k, mint az olmutinib vagy az EGF816 és az ASP8273, még vizsgálati fázisban vannak.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2018/3. lapszámában olvasható.