Előszó a Klinikai Onkológia 2022/1. lapszámához

Bodoky György, Kopper László főszerkesztők

„Sic transit gloria mundi.” – Ezt a több száz éves véleményt akkor érdemes volt megemlíteni annak a kicsiny társaságnak, amelyek akkor azt a népcsoportot jellemezték, akikre azóta az egész földgolyót magáévá téve ez a kijelentés még ma is érvényes. Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy mit jelent a múló dicsőség, elérték-e valaha azt a szintet – természetesen az egész földgolyót értve ez alatt, elértük-e valaha. Hozzájárult-e ehhez 2021? Természetesen, igen. És még azt is vitathatjuk, hogy ez éppen olyan heterogenitást jelent-e a népesség szintjén, mint amilyennek felrajzolták gondos elődeink. Sokan azt mondják, hogy ennek a kétségesen működő civilizációnak az értékei egyszerűen felsorolhatók, azonban ezek tudományáganként eltérhetnek, mint például az onkológia.

A kérdés, ha már egyáltalán így fel lehet tenni, nyilvánvalóan hordoz magával pozitívumokat az orvostudomány és az onkológia minden területén. Megpróbálhatjuk felsorolni az eredményeket, amelyek bár sokak számlájára írhatók, de vannak bennük lényeges eltérések. A három nagy diszciplína egymást segítve találta ki és alkalmazta az utolsó évre számon tartható eredményeket. Ha a kérdések fajsúlyát tekintjük, mindenképpen előre kell sorolni az áttétképződéssel kapcsolatos egyrészt megfigyeléseket, másrészt alkalmazásokat. Ha jól belegondolunk, a malignitást lényegében az áttétképzés maga jelenti. Ezen a területen jelentek meg vitára bocsátható problémák, mint például a liquid diagnosztika és ennek elfogadása a klinikai gyakorlatban. Sok a vita még, többek között azért, mert rendkívül drága diagnosztikai módszerről van szó. Többek között ez is az egyik központi témája volt az ASCO-nak. Ugyanis az alkalmazások lehetőségei még nem jelentik a minden problémamentes alkalmazást. A diagnosztikához kapcsolódóan néhány újonnan megjelent képanalizáló eszköz is rendelkezésre áll, amelyeknek éppen az a célja, hogy a potenciálisan megjelenő metasztázisokat minél hamarabb felismerje.

Természetesen igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a gyógyszerfejlesztésnek és gyógyszerkutatásoknak, amelyek eredményeire támaszkodva évente újabb és újabb szereket vezetnek be az onkológiai terápiába. Visszatérve a módszerekre: egyre inkább elfogadottá válik a genom beillesztése az onkológiai gondolkodásba, de ezen még nem jutottunk keresztül, és a probléma lényegében ugyan az: rendkívül drága. Különösen, ha számításba vesszük, hogy az eredmény és a megfigyelés még elég távol van egymástól. Az mindenesetre érdekes, hogy mára a sejtciklus támadáspontját egyre több alkalmazással figyelhetjük meg. Az itt jelentkező problémák sokrendűek, különösen, hogyha a kombinált kezelésekről van szó. Ez a néhány felvillantott mondat is jelzi, hogy a több száz évvel ezelőtti vélemény óta a haladás jelei megmutatkoznak. A haladás, elképzeléseink és reményeink szerint, mind az élet minőségében, mind tartamában az előrelépésről szól, de az út vége még nem látszik. Vannak, akik cinikusan azt mondják, hogy nem kellene határvonalakat felállítani.

Az mindenképpen megemlíthető, hogy az onkológia haladásának részesei vagyunk, egyben szemtanúi is olyan törekvéseknek, amelyek aztán ezt a lépést elősegíthetik. Erről tanúskodik a Fehér Ház által ismét útjára bocsátott Cancer Moonshot program, amely az onkológia területén végzett kutatások felgyorsítását hivatott elősegíteni. És ennek a folyamatnak igyekszik résztvevője lenni, közvetlenül vagy közvetve a Klinikai Onkológia szaklap.


Kapcsolódó cikkek