A génhibák ESCAT-besorolásának klinikai haszna

A genomszekvenáláson alapuló személyre szabott kezelés az onkológiai betegeknek nagy kihívás tud lenni. Az ESMO kifejlesztette, illetve meghatározta a molekuláris célpontok klinikai felhasználhatóságának kritériumait, az ESCAT-ot. Két friss klinikai vizsgálat (SAFIR02-
breast, SAFIR-PI3K) adatainak elemzése fényesen igazolta, hogy az ESCAT I. és II. szintű célpontok alapján történő célzott kezelések klinikailag hatékonyak. 1288, HER2- emlőrákos betegben határozták meg molekuláris patológiai elemzéssel a célozható mutációkat (tumorszövetből vagy vérplazmából) és 646 betegben észleltek ilyet. Ezek közül 238 beteget randomizáltak 2:1 arányban célzott kezelési, illetve kemoterápiás csoportokra. Mindkét karon az ESCAT I/II mutációk aránya hasonló volt (48%, illetve 49%). Az elsődleges végpont a PFS volt. 21,4 hónapos medián követési idő után a medián PFS a célzott terápiás ESCAT I/II alcsoportban szignifikánsan hosszabb volt a kemoterápiás csoporthoz képest (9,1 hónap, illetve 2,8 hónap). Ugyanakkor az ESCAT III–V célzott terápiás alcsoportban nem volt szignifikáns különbség a kemoterápiás csoporthoz képest (2,8 hónap versus 3,1 hónap). Továbbmenve, a leggyakoribb mutáció a BRCA1/2 volt az ESCAT I/II-es csoportban (43%). Az olaparib igen kedvező hatásúnak bizonyult a csírasejtes BRCA-mutáns betegekben a kemoterápiához képest (BRCA1-mutáns HR=0,36, BRCA2-mutáns HR=0,37). Ez a prospektív klinikai vizsgálat fényesen igazolta a
génhibák ESCAT szerinti besorolásának hatékonyságát a megfelelő hatékony célzott kezelés megválasztásában (legalábbis emlőrák esetében).

Forrás: Andre F, et al. Genomics to select treatment for patinets with metastatic breast cancer. Nature 2022;610:343-8