A petefészekrák kezelésének frontvonalában: a PARP-gátlók szerepének megújítása

Mirza MR (1), Coleman RL (2), González-Martin A (3), Moore KN (4), Colombo N (5), Ray-Coquard I (6), Pignata S (7)
(1) Department of Oncology, Copenhagen University Hospital, Copenhagen, Denmark
(2) Department of Gynecologic Oncology & Reproductive Medicine, University of Texas MD Anderson Cancer Center, Houston, USA
(3) Medical Oncology Department, Clínica Universidad de Navarra, Madrid, Spain
(4) Stephenson Cancer Center at the University of Oklahoma, Oklahoma City, USA
(5) Division of Medical Gynecologic Oncology, European Institute of Oncology IRCCS, University of Milan-Bicocca, Milan, Italy
(6) Centre Léon Bérard, University Claude Bernard Lyon I, Lyon, France
(7) Department of Urology and Gynecology, Istituto Nazionale Tumori IRCCS Fondazione G. Pascale, Napoli, Italy

Háttér: Kiújult petefészekrákban a poli(ADP-ribóz)polimeráz- (PARP-) gátlókkal történő kezelések megváltoztatták a platinaérzékeny daganatok kezelését. Az új adatok szerint a PARP-gátlókat a kezelési algoritmus korábbi szakaszában kell alkalmazni.

Dizájn: A kutatók számba veszik azokat a fázis III vizsgálatokat, amelyekben a PARP-gátlók hatását értékelték újonnan diagnosztizált petefészekrákok primer, illetve fenntartó kezelésében. Megvitatják a gyógyszerek hatásosságát és biztonságosságát az összes daganat, illetve a biomarkerek szerint válogatott daganatok klinikai vizsgálataiban, és összevetik a különböző vizsgálatok előnyeit és korlátait. Fontolóra veszik a jövő kutatásainak prioritásait – különös tekintettel a betegek kiválasztására és a jövőben alkalmazandó, egyelőre hiányzó gyógyszeres regimenek megalkotására.

Eredmények: Négy fázis III vizsgálatban (SOLO-1, PAOLA-1/ENGOT-OV25, PRIMA/ENGOT-OV26 és VELIA/GOG-3005) PARP-gátlók használatával (olaparib, niraparib vagy veliparib) a progressziómentes túlélés jelentős javulását figyelték meg petefészekrákos betegekben. A vizsgálatok eltérő kialakítása (kezelés vagy fenntartó kezelés, egy gyógyszeres vagy kombinációs kezelés, bevacizumabbal vagy bevacizumab nélkül), a betegek kiválasztása (műtéti eredmény, biomarkerek elérhetősége, prognózis szerint), a résztvevők eredeti megválasztása (intention-to-treat, BRCA-mutációs vagy homológ rekombinációdeficites pozitív) befolyásolták a vizsgálatokból levonható következtetéseket. A teljes túlélési adatok még függőben vannak, hosszú távú biztonságossági adatok is csak korlátozottan állnak rendelkezésre.

Következtetések: A PARP-gátlók sarkalatos szerepet játszanak az újonnan kimutatott petefészekrák-ellátásban, és befolyásolják a további kezeléseket. Ki kell választani azokat a betegeket és gyógyszereket, akiknél az eddigi alkalmazott kezelések a PARP-gátlóknál kevesebb haszonnal járnának.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2020/4. lapszámában olvasható.