A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri

Tímár József (1), Kenneth V. Honn (2), Mary J. C. Hendrix (3), Marko-Varga György (4), Sirpa Jalkanen (5)
(1) Semmelweis Egyetem, Patológiai, Igazságügyi és Biztosításorvostani Intézete, Budapest
(2) Wayne State University, Detroit, MI
(3) Sepherd University, Sepherdtown, WV
(4) Lund University, Lund, Svédország
(5) University of Turku, Turku, Finnország

A rosszindulatú daganatok plaszticitása egy fontos új alapvető jellegzetességük, ami a diagnosztikát is zavarhatja, de közrejátszik az áttétképző képesség formálásában is. Továbbmenve, daganataink jelentős részében különféle módon, de kialakul a részleges vagy teljes immunrezisztencia, amelynek alapvető mechanizmusait kezdjük megismerni. Az egyik ilyen közismert jelenség a daganatsejtek PD-L1 expressziója. Újabban kiderült, hogy emellett a CTLA-4 ellenőrzőpont-gátló is megjelenhet daganatsejtekben. Melanoma tüdőáttéteiben észleltük először a daganatsejtekben nagyszámú immunsejtgén amplifikációját, ami fehérjeszintű expresszióhoz is vezetett. Később az irodalom áttanulmányozásakor 26 ilyen gén ektópiás kifejeződésére találtunk meggyőző bizonyítékokat. Az általunk leírt immunogén mimikri jelentősége abban van, hogy számos lehetőséget kínál a daganatsejtek számára az immunválasz előli el- és megmenekülésre. Egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy az egyszerű egymarkeres immunrezisztencia-diagnosztikát biztosan fejleszteni kell, hiszen láthatóan számtalan lehetséges mechanizmust kell elemezni. Hogy az ilyen holisztikus megközelítés klinikailag releváns, azt azon klinikai vizsgálatok mutatják, ahol a PD-L1/PD1 és a CTLA-4 mellett az immunogén mimikriben érintett más gének által kódolt fehérjék szerepelnek terápiás célpontként: CD27, CD47, CD166, CD172 vagy az IDO.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2024/1. lapszámában olvasható.