A testmozgás javítja-e a metasztatikus vastagbélrákos betegek eredményét?

A nem áttétes vastagbélrákos betegeknél a fizikai aktivitás csökkenti a kiújulás és a mortalitás kockázatát. A mozgás hatása az előrehaladott, illetve áttétes vastagbélrákos betegeknél nem ismert. Az NCI által szponzorált III. fázisú vizsgálatban (SWOG 80405) a kezelés megkezdése utáni hónapban a betegeket validált kérdőív kitöltésére kérték, amely a megelőző két hónap fizikai aktivitásával kapcsolatban gyűjtött adatokat. A heti fizikai aktivitás mennyiségi mérésére a MET-et (metabolic equivalent task) számolták ki. A vizsgálat elsődleges végpontja a teljes túlélés volt, a másodlagos végpontok közé tartozott a PFS, az első 3. súlyossági fokozatú nemkívánatos esemény. A torzítás csökkentésére kizárták a 60 napon belül progrediáló, illetve meghaló betegeket. 1218 beteg volt a kohorszban. Azoknál a betegeknél, akiknél a MET heti három óránál kevesebb fizikai aktivitás volt, illetve akiknél ez heti 18 óra felett volt, a teljes túlélés (OS) illesztett kockázati aránya (HR) 0,85 volt (95%-os CI: 0,71–1,02; PTrend = 0,06) és a PFS-é 0,83 (95%-os CI: 0,70–0,99; PTrend = 0,01). Azoknál a betegeknél, akiknél a MET heti 9 óra alatt, illetve felett volt, a 3. súlyossági fokozatú vagy annál súlyosabb, kezeléssel összefüggő nemkívánatos események kockázati aránya (HR) 0,73 volt (95%-os CI: 0,62–0,86; PTrend < 0,001). Arra a következtetésre jutottak, hogy az áttétes vastagbél- és végbélrákos betegeknél a fizikai aktivitás a teljes túlélést nem befolyásolja szignifikáns mértékben. A jelentősebb fizikai aktivitás mellett hosszabb a PFS és kisebb a grade 3 vagy súlyosabb, kezeléssel összefüggő nemkívánatos események kockázata.

Forrás: Brendan JG, et al. Associations of physical activity with survival and progression in metastatic colorectal cancer: Results From Cancer and Leukemia Group B (Alliance)/SWOG 80405. JCO hƩ ps://doi.org/10.1200/JCO.19.01019