A TIL-terápia hatékonysága előrehaladott bőrmelanomában az immunonkológia mai korszakában: frissített szisztémás áttekintés és metaanalízis

Martín-Lluesma S (1, 2*), Svane IM (3*), Dafni U (4, 5*), Vervita K (6), Karlis D (7), Dimopoulou G (6), Tsourti Z (6), Rohaan MW (8), Haanen JBAG (8,9,10), Coukos G (11*)
(1) Department of Medical Oncology, Vall d’Hebron University Hospital, Barcelona
(2) Departamento de Ciencias Médicas Básicas, Facultad de Medicina, Universidad San Pablo-CEU, CEU Universities, Madrid, Spain
(3) Department of Oncology, National Center for Cancer Immune Therapy (CCIT-DK), Copenhagen University Hospital, Herlev, Denmark
(4) Faculty of Nursing, National and Kapodistrian University of Athens, Athens, Greece
(5) Department of Oncology, CHUV, University of Lausanne, Lausanne, Switzerland
(6) Scientific Research Consulting Hellas, Statistics Center, Athens
(7) Department of Statistics, Athens University of Economics and Business, Athens, Greece
(8) Division of Medical Oncology, Netherlands Cancer Institute (NKI), Amsterdam
(9) Department of Medical Oncology, Leiden University Medical Oncology, Leiden, Netherlands
(10) Melanoma Clinic, CHUV, Lausanne
(11) Department of Oncology, Lausanne University Hospital and University of Lausanne Ludwig Institute for Cancer Research Lausanne
Branch, Switzerland
*Azonos mértékű hozzájárulás

Háttér: A tumorinfiltráló lymphocytákkal végzett adoptív sejtterápia (TIL-ACT) konzekvensen hatásosnak bizonyult előrehaladott melanomában. Az ezen a területen elért új eredmények most lehetőséget adnak a TIL-ACT utáni teljes túlélés (OS) értékelésére, valamint annak vizsgálatára, hogy a megelőzően alkalmazott PD-(L)1 gátló kezelés (programozott sejthalál-fehérje 1/programozott halál-ligand 1 ellenes terápia) hogyan befolyásolja ennek hatékonyságát.

Módszerek: Átfogó keresés történt a PubMedben 2024. február 29-ig. Ebben a metaanalízisben a nagy dózisú interleukin 2-t tartalmazó tanulmányokra összpontosítottunk, megdupláztuk a 2018 decemberéig végzett korábbi metaanalízisünk betegszámát, és elsődleges végpontként az OS-t használtuk. A másodlagos végpontok az alábbiak voltak: az objektív válaszarány (ORR), a teljes válaszarány (CRR) és a válasz időtartama. Az eredményeket táblázatok, Kaplan–Meier-diagramok és „forest plot” ábrák segítségével szintetizáltuk. Az ORR-re és CRR-re vonatkozó összesített becsléseket rögzített vagy véletlenszerű hatásmodellekből vezettük le.

Eredmények: Összesen 13 nagy dózisú interleukin-2-vizsgálatot vontunk be ebbe a frissített metaanalízisbe, 617 betegről állt rendelkezésre OS-információ. Nem találtunk különbséget az OS mediánjában a korábbi PD-(L)1 elleni kezelést tartalmazó (n=238; 17,5 hónap [95%-os konfidenciaintervallum {CI} 13,8–20,5 hónap]) és az azt nem tartalmazó (n=379; 16,3 hónap [95%-os CI 14,2–20,6 hónap]) vizsgálatok között (log-rank P=0,53). Az ORR-t 34%-ra (95%-os CI 16–52%) és 44%-ra (95%-os CI 37–51%) becsültük a korábbi PD-(L)1 elleni kezeléssel, illetve enélkül a kezelés nélkül végzett vizsgálatok esetében. A CRR összevont becslése mindkét csoport esetében 10% volt. A két
csoport között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség sem az ORR (P=0,15), sem a CRR (P=0,45) tekintetében.

Következtetések: Áttétes bőrmelanománál a megelőzően alkalmazott PD-(L)1 gátló kezelés nem befolyásolja a TIL-ACT klinikai választ, illetve a túlélési előnyt. A TIL-terápia előnye a másodvonalbeli kezelésben a PD-(L)1 gátló kezelést követően is fennáll. Adataink alátámasztják azt az evidenciát, hogy áttétes melanomás betegeknél a TIL ACT kezelést a PD-(L)1 gátló terápia sikertelenségét követően, a második vonalban alkalmazott kezelésként kell figyelembe venni.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2024/4. lapszámában olvasható.