Daganatkezelés késlekedése miatti mortalitás: szisztematikus áttekintés és metaanalízis

Timothy P Hanna (1, 2, 3), Will D King (3), Stephane Thibodeau (2), Matthew Jalink (1,2), Gregory A Paulin (2), Elizabeth Harvey-Jones (4), Dylan E O’Sullivan (3), Christopher M Booth (1, 2, 3, 5), Richard Sullivan (6), Ajay Aggarwal (4, 6, 7)
(1) Division of Cancer Care and Epidemiology, Cancer Research Institute at Queen’s University, Canada
(2) Department of Oncology, Queen’s University, Kingston, ON, Canada
(3) Department of Public Health Sciences, Queen’s University, Kingston, ON, Canada
(4) Department of Clinical Oncology, Guy’s & St Thomas’ NHS Trust, London, UK
(5) Department of Medicine, Queen’s University, Kingston, ON, Canada
(6) Institute of Cancer Policy, King’s College London, London, UK
(7) Department of Health Services Research and Policy, London School of Hygiene and Tropical Medicine, London, UK

Célkitűzés: A rákkezelés késése és a halálozás összefüggésének számszerű értékelése, minden egyes négyhetes késedelem növekedése esetén, annak érdekében, hogy tájékoztassunk a rákkezelési útvonalakról.

Vizsgálati terv: Szisztémás áttekintés és metaanalízis.

Adatforrások: 2000. január 1. és 2020. április 10. között a Medline-ban publikált vizsgálatok.

A tanulmányok kiválasztásának kritériumai: A húgyhólyag-, az emlődaganatok, a vastagbél- és végbélrákok, a tüdő-, méhnyak-, valamint fej-nyaki tumorok sebészi ellátásának, szisztémás kezelésének vagy sugárterápiájának kuratív, neoadjuváns és adjuváns indikációit is értékeltük a tanulmányunkban. A fő kimeneti mérőszám minden egyes indikáció esetén a négyhetes késedelemnél a teljes túlélésre vonatkozó relatív hazárd volt. A késést a diagnózistól az első kezelésig vagy az egyik kezelés befejezésétől a következő kezelés megkezdéséig mérték. Az elsődleges elemzés csak nagy validitású vizsgálatokat tartalmazott, amelyek a főbb prognosztikai tényezőket kontrollálták. Feltételeztük, hogy a kockázati arányok logaritmikusan lineárisak a teljes túléléshez képest, és minden négyhetes késedelmi hatásra konvertáltuk. Az összesített hatásokat DerSimonian és Laird véletlenszerű hatásmodellek segítségével becsültük meg.

Eredmények: Az áttekintés 34 vizsgálatot tartalmazott 17 indikációra vonatkozóan (n=1 272 681 beteg). Öt sugárterápiás indikációra és méhnyakrákműtétre vonatkozóan nem találtunk magas validitású adatokat. 17 indikáció közül 13 esetében a késés és a megnövekedett mortalitás közötti összefüggés szignifikáns volt (p<0,05). A sebészeti adatok konzekvensek voltak, a mortalitás aránya négyhetente 1,06–1,08-szorosra nőtt (például colectomia 1,06, 95%-os konfidenciaintervallum 1,01–1,12; mellműtét 1,08, 1,03–1,13). A szisztémás kezelésre vonatkozó becslések változatosak voltak (1,01–1,28 relatív hazárd tartomány). A sugárterápiás becslések a fej-nyaki rák radikális sugárkezelésére vonatkoztak (relatív hazárd 1,09, 95%-os konfidenciaintervallum 1,05–1,14), az emlőmegtartó műtét utáni adjuváns sugárkezelés (0,98, 0,88–1,09) és a méhnyakrák adjuváns sugárkezelése (1,23, 1,00–1,50). A társbetegségekre vagy a funkcionális állapotra vonatkozó információk hiánya miatt kizárt tanulmányok érzékenységi elemzése nem változtatott az eredményeken.

Következtetések: Az egészségügyi rendszerekben világszerte probléma a rákellenes kezelés késedelmes megkezdése. A késésnek a halálozásra gyakorolt hatása most számszerűsíthető a prioritizálás és a modellezés céljából. Hétféle rák esetében még a rákkezelés négyhetes késése is növeli a mortalitást a műtéti, szisztémás kezelési és sugárterápiás indikációknál. A rákkezelés megkezdése előtti rendszerszintű késések minimalizálására összpontosító eljárásrendek javíthatják a populációszintű túlélési eredményeket.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2023/3. lapszámában olvasható.