Dr. Remenár Éva: fél évszázad a daganatos betegekért – NEKROLÓG

2024. július 15-én elhunyt dr. Remenár Éva, a hazai klinikai onkológia ikonikus alakja. Orvosi diplomáját 1974-ben szerezte a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. A kiváló klinikusok azon generációjához tartozott, akik úgy tartották, hogy a klinikumhoz a patológián át vezet az út. Ezért 1974-ben elkezdett dolgozni a Fővárosi Péterfy Sándor Utcai Kórház Kórbonctani Osztályán dr. Bartók István professzor mellett. A kórbonctan-kórszövettani szakvizsgáig eltelt három év alatt közel ezer boncolást végzett, de nemcsak a boncolás és a biopsziák szövettani vizsgálata volt a feladata, nagyon hamar a rendszeres klinikopatológai konferenciák és cikkreferálások mellett az osztályon folyó májpatológiai kutatásba is bekapcsolódott. (A HBV szerepe a májcirrhosis és májrák kialakulásában, az Ito sejtek szerepe májfibrosisban.) Ez egy életre szólóan szolgált iránytűként, amely iránytű a daganatkutatás és a klinikai onkológia felé mutatott.

A patológuspálya nagyon is tudatos választás volt, egy későbbi klinikai/kutatói pálya szilárd megalapozását szolgálta, amelyet a néhai Orvostovábbképző Egyetem Fül-orr-gégészeti Osztályán kezdett az immár második szakvizsgáját megszerezve. Mindeközben Angliában, Leedsben és Németországban, Würzburgban járt tanulmányutakon. Innen vezetett útja az Országos Onkológiai Intézet Fej-nyak-sebészeti Osztályára, ahol 1998-ban immár harmadik szakvizsgáját szerezte meg klinikai onkológiából. Éva azon kivételes klinikusok közé tartozott, aki az onkológiai sebészet mellett valódi multidiszciplináris szemlélettel vetette be magát a hazánkban oly fájdalmasan gyakori fej nyaki rákos betegek gyógyításába. Ott bábáskodott ezen daganatok kemo-radioterápiájának kimunkálásánál, de kihasználva az intézet lehetőségeit, bekapcsolódott a fej-nyaki daganatokra vonatkozó kutatásokba, amelynek eredményeképpen 2008-ban PhD-fokozatot szerzett a Szegedi Egyetemen. Kiváló nemzetközi kapcsolatokat alakított ki az EORTC Head and Neck Cancer Group tagjaként, ami lehetőséget adott arra, hogy a legjelentősebb klinikai vizsgálatokba is részt vegyen. Ezek a klinikai vizsgálatok alakították ki az EGFR-inhibitor cetuximab, a PD1-gátló pembrolizumab, a PDL1-gátló durvalumab, a CTLA-4-gátló tremelimumab vagy a MEK-inhibitor trametinib későbbi helyét a fej-nyaki laphámrákok kezelésében, amelyek eredményei az Ann Oncology, Lancet, Lancet Oncology és a Eur J Cancer-ben jelentek meg. Mindeközben meghatározó szerepe volt sikeres hazai kutatásokban is, amelyek az EGFR- és MEK-mutációk prediktív vagy a HPV-pozitivitás, illetve a tumoros mikrokörnyezet prognosztikus szerepét elemezték ebben a daganatféleségben, amelyek eredményei a Cancers, a JCO Precision Oncology, Clinical Cancer Research folyóiratokban jelentek meg. Fontos volt számára a hazai onkológia fejlődése, a kollegiális kapcsolatok erősítése, ezért 2010 és 2014 között vezetőségi tagként aktívan részt vállalt a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság
munkájában. Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el szakmájától, dolgozott a székesfehérvári Szent György Oktatókórházban és a Budai Irgalmasrendi Kórházban is.

Életpályája példaképül szolgál a fiatal klinikai onkológus generáció számára és igazolja egyben azt, hogy az onkológiai betegellátás valódi multidiszciplináris feladat, amihez azonban ilyen sokoldalúan képzett klinikusokra van szükség. Mindazonáltal Éva abban is példát mutat, hogy az onkológiában (is) a beteg érdeke az elsődleges, minden mást ennek kell alárendelni.