Előszó a Klinikai Onkológia 2017. szeptemberi lapszámához

A világ onkológusai és az onkológia területén dolgozó szakemberek minden évben nagy érdeklődéssel várják az ASCO kongresszusát. Június elején, ahogy mindig, 119 országból közel 39 000 szakember vehetett részt Chicagóban az ASCO 2017-es rendezvényén. A kongresszus szerkezete és tematikája a szokásostól idén sem tért el, szinte minden, vagy majdnem minden terítékre került. A lényegesebb üzenetek tavaly óta alig változtak. (Lásd az előző szám szerkesztői levelét.) A magaslatot egyelőre kibérelte az immunterápia, megelőzve olyan témákat, mint a rezisztencia, a markervadászat, az interdiszciplináris stratégiák, és természetesen a klinikai vizsgálatok beszámolói. Ismert, hogy hazai viszonylatban kevés szakember lehet személyesen jelen az ASCO-n, ezért az MKOT minden évben megrendezi az Onco Update-et. A tudományos rendezvénynek idén Balatonfüred adott otthont, ahol avatott kollégák számoltak be az ASCO-n elhangzottakról, legalábbis azokról a kérdésekről, amelyek számukra, és rajtuk keresztül a hallgatóság számára a legmélyebb benyomást tették. Ezen az összejövetelen több százan vettek részt, ami igen tekintélyesnek mondható.

Az ASCO „fölényét” senki sem vitatja, de mindenképpen érdemes szólni az AACR-ről (American Association Cancer Research) is, mert ritkán kerül terítékre. Idén áprilisban rendezték, közel 20 000 szakember részvételével az AACR kongresszusát, amelyet joggal tekinthetünk az ASCO testvérének, azzal a különbséggel, hogy az előbbi inkább elméleti (innovációk, preklinikai vizsgálatok), míg az utóbbi inkább gyakorlati (főleg klinikai vizsgálatok) kérdéseket tárgyal, jelentős átfedéssel. Együttesen a „laborasztaltól a betegágyig” stratégiát képviselik. A rendezvény színhelye Washington volt, egyesek szerint nem csekély politikai célzattal, kritizálva a jelenlegi adminisztráció jelentős támogatáscsökkentését az onkológiában, ami az NCI költségvetésében is tetten érhető. Történik ez akkor, amikor jelentős előrehaladások történnek a daganatkutatás, de az egész onkológiai betegellátás területén. Önkényesen kiragadott példaként említhető a nagy lelkesedést kiváltó, az egyre terjedő kiméra antigénreceptor (CAR) T-sejtek esete, amelyek FDA által engedélyezett klinikai alkalmazása még ebben az évben várható. A kérdéssel számos előadás foglalkozott, pro és kontra egyaránt. Olyan aktivitások is megjelentek, mint a Stand Up to Cancer, a vastagbélrákkal kapcsolatos „Dream Team”, azzal a céllal, hogy minél hatékonyabban gyűjtsék össze a kérdés kiválóságait. Ilyen összefogást más tumortípusoknál is terveznek vagy már működnek is. Hasonló szellemben rendezi az uroonkológia témában összejövetelét az MKOT, szeptember elején Visegrádon.

Végül néhány szót kell szólnunk azokról az értékelésekről, amelyeket az Onco Update alatt töltöttek ki a résztvevők, véleményt mondva a Klinikai Onkológia eddigi tevékenységéről. A minősítés 11 területet érintett, klasszikusan 5-től 1-ig terjedő skálán. 110 válaszlap bizonyult értékelhetőnek, 1090 válasszal. Összességében valamivel több mint 80%-ot értek el az 5-ös és 4-es elégedettségi szintet mutató válaszok, azaz a számok mögött – a tartalmi részt és a formát illetően is – egyöntetűen elégedettség mutatkozott. Igen fontosnak gondoljuk a javasolt témák listáját is, hiszen a klinikai onkológia minden fontos kérdése szerepel az elképzelések között. Különösen sokan fogalmazták meg igényüket, hogy a különszámsorozatunkban megjelent ESMO irányelvek folytatását várják. Véleményünk szerint ez a rövid ismertetés is azt jelzi, hogy jó úton járunk. Ezt erősíti az a biztatás, hogy „csak így tovább”.

A Klinikai Onkológia folyóirat 2017. szeptemberi lapszámának tartalmát itt éri el.