Előszó a Klinikai Onkológia 2020. májusi lapszámához

A természet csodálatos helyekkel és jelenségekkel ajándékozott meg minket, ugyanakkor felülmúlhatatlan erejével borzalmas pusztításokra is képes. Gondoljunk a tűzvészekre, árvizekre, földrengésekre, cunamikra, tornádókra és társaikra, amelyek gyakran évente megismétlődnek a Föld különböző pontjain. Ezek a természeti katasztrófák lokálisan fordulnak elő, és némelyiket már el is nevezik. Azonban, mint napjainkban tapasztalhatjuk, megvan a veszélye annak, hogy szisztémássá válik a pusztítás, és ezt elsősorban mikroorganizmusok, például vírusok okozhatják. (Tudjuk, hogy az itt következőket mindenki ismeri már, de a történet jelentősége miatt mi is fontosnak érezzük, hogy ejtsünk róla néhány szót.)

Az események akkor kezdődtek, amikor Kínából érkezett egy olyan tájékoztatás, hogy az egyik RNS-vírus mutációt szenvedhetett és ez a struktúraváltás a funkcióban is eltérést okozott. Ez vezetett minden bizonnyal ahhoz, hogy a vírus agresszívvé vált, és pár hónap alatt világszerte mára már több mint 4 millió ember megbetegedését okozta igazoltan, akik közül közel 300 ezren el is hunytak a fertőzés következtében. A génmutációk természetesen itt vannak közöttünk folyamatosan, mindnyájunkat percről percre megváltoztatják, de rendszerint úgy, hogy ezt észre sem vesszük. Lehetnek olyan mutációk is, amelyek „jó irányba” változnak meg, de ennél a vírusnál, sajnos, nem ez történt. A SARS-CoV-2 vírus meglepően gyorsan terjedve elérte világunk szinte minden földrajzi helyét, és természetesen felmerült a kérdés, hogy hol és hogyan keletkezett ez a mutált vírus? Erre jelenleg nincsen biztos válaszunk, a számtalan elmélet között még az is felvetődött, hogy például a gleccserek csökkenése miatt szabaddá váló területekről eddig nem ismert élőlények szabadulnak ki, amelyeket egyáltalán nem vagy alig ismerünk. A kórokozó csak a sejtben tud életben maradni, és ha elpusztította a környezetében élő normál sejteket, akkor öngyilkosságot követ el, hiszen megöli azt a sejtet is, amely életének fenntartásához elengedhetetlen. Nagyon jó lett volna, ha terápiás lehetőségként rendelkezésre áll egy specifikus monoklonális antitest, de megelőző vakcinához hasonlóan a célzott vírusellenes terápiára sincs pillanatnyilag lehetőség. Ezért a vírus emberről emberre történő továbbterjedésének a megakadályozása lehetett csak a stratégia a világon szinte mindenhol. Feltételezve, hogy ez az egyéni izoláció a vírus szaporodását csökkenti, esetleg meg is állítja. Bízhatunk abban is, hogy ennél a vírusnál is jelentkezik a vírus kimerülése, amelyben szerepet játszhat a szervezet immunológiai aktivitása, hisz az esetek jelentős részében tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel zajlik le a betegség. A világjárvány során mindenhol az egészségügy és az ott dolgozók munkája értékelődött fel a legjobban, míg az összes nem létszükségletű szolgáltatás, termelés, kereskedelem világméretű leállítása rendkívül súlyos gazdasági és szociális problémákat okozott.

A pandémia következtében a tudományos, szakmai összejöveteleket is le kell mondani világszerte, így az onkológia legfontosabb éves nemzetközi rendezvénye, az ASCO kongresszus sem kerül megrendezésre a megszokott formában és helyszínen. Idén a McCormick Plaza auditóriumai helyett a virtuális térben zajlik majd az ASCO konferencia. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság, hasonlóan az ASCO-hoz, digitális megoldással rendezi meg az eredetileg Mátraházára tervezett Update ’20 szimpóziumot, amely a legfontosabb hazai, évente megrendezésre kerülő fórum az onkológia nemzetközi tudományos újdonságainak bemutatására és megismerésére.

Végezetül, még ha nem is igazolódik majdan be a Covid-19-vírus keletkezéséről az, hogy létrejötte összefügg a klímaváltozással, azt már nagyon kevesen vitatják, hogy a környezetszennyezésnek súlyos egészségügyi, ökológiai, társadalmi és mindezek következtében gazdasági következményei lehetnek. Ezért is döntött úgy társaságunk, hogy novemberi kongresszusunkat „zöldkongresszusként” hirdeti meg.