Előszó a Klinikai Onkológia 2021. februári lapszámához

Quousque tandem abutere, Catilina (Covid-19), patientia nostra?

A társadalom – és az orvosok – mindennapos témája a Covid-19 aktuális eseményei, a napi fertőzöttek, a kórházi felvételek és a halálesetek száma, és főképpen az, hogy mindez meddig tart még? Csak a bizonytalanság biztos, a várható lefolyásról – felelősséggel – még hozzávetőleges választ sem mond senki sem. Az újabb fejlemények, a világ egészére kiterjedő fertőzések, az eddig megismert lefutások (második és harmadik hullám), a vírusvariánsokról szerzett újabb ismeretek mind arra utalnak, hogy a vírus akár több éven át is velünk lesz és nehezíti életünket. A védőoltások komoly védelmet adnak, de még egy adott ország nagymértékű átoltottsága mellett is maradhatnak fellángoló járványgócok, megjelenhetnek és elterjedhetnek a védelmet (részben) elkerülő variánsok és állandó lehet a fertőzőképes SARS-CoV-2 behurcolásának veszélye is, hiszen sok országban még el sem kezdődhetett az oltással védekezés. A SARS-CoV-2 szaporodásának velejárója az RNS-láncban a mutáció és/vagy deléció, aminek révén nagyon kicsi eséllyel keletkezik újabb megbetegítő vírusvariáns. Ha a világon hosszú időn át nagyon sok a beteg, akkor azonban időarányosan több variáns keletkezik, amelyek közül a vírusevolúció erői kiválogatják a terjedésre és szaporodásra legalkalmasabb vírusokat. Amikor a vírus sokszor találkozik gyógyult és immunis emberekkel, akkor a szelekció azokat a változatokat részesítheti előnyben, amelyek (részben) elkerülik a korábban kialakult immunitást. Az új variánsok pedig néhány hónap alatt elterjedhetnek mindenütt, ahol nem eredményes a védekezés. Minél jobb a klasszikus járványügyi védekezés (szerte a világon), annál kevesebb lehet a beteg és akkor kisebb annak valószínűsége, hogy gyorsan terjedni képes új variánsok jelentkeznek. Innen már csak egy lépés annak felismerése, hogy ha világszerte hamarabb stabilizálódna a járványhelyzet, akkor nálunk is korábban és tartósabban csökkenhet a betegek száma. Azt azonban hiába várjuk, hogy életünk gyorsan visszatérjen a megszokott mederbe.

Cui prodest?

A járvány várható alakulásából persze sok minden következik, ami együttesen azt jelenti, hogy készülni kell a közeljövőre. A kényszerű változásoknak most is vannak és lesznek a vesztesek mellett nyertesei is. Vegyük észre, hogy a világban szárnyalnak a részvények, gazdagodnak a gazdagok, szegényednek a szegények. Az átrendeződésből sokan, egész iparágak – és talán majd az egészségügy is – nyertesként kerülhet ki. Az azonban nagyon valószínű, hogy aki a korábbi életét akarja visszakapni, az – alkalmazkodás nélkül – csak véletlenszerűen és kis valószínűséggel járhat jól.

Quo vadis SARS-CoV-2?

A SARS-CoV-2 vírus már eddig is csodákra késztette a világ tudományát. 250 ezret közelíti a SARS-CoV-2-t említő orvosbiológiai szakirodalom, ebből 101 ezer a részleteiben is ellenőrzött közlemény, mindez körülbelül egy év alatt. Már közhelyszámba megy a védőoltások csodálatos menetelése, a variánsok kutatása és a gyógyszeripar erőfeszítései. A gyógyításra több terápiás célú antitest vált elérhetővé és jönnek hírek vírusellenes szerek eredményeiről, amelyekből több már a klinikai kipróbálás valamelyik szakaszában van. A sok eredmény ellenére a legfontosabb probléma továbbra is a vírus kezelésének komplex stratégiája, a társadalom komplexitását figyelembe vevő megoldások megtalálása. Mindeközben uralni kell a fenyegető gazdasági csődöt, követni a geográfiai változékonyságot és nem utolsósorban a jelenleginél még jobban meg kell ismernünk a vírust, annak terjedését. Ezen kihívásoknak a megoldásához elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés és az információk gyors és széles körű megosztása világszerte. A Klinikai Onkológia is ezt a közös célt igyekszik szolgálni azzal, hogy az onkológia legfrissebb nemzetközi híreit, eredményeit juttatja el magyar nyelven az olvasókhoz, így segítve azt, hogy a daganatos betegek ellátása még a pandémia alatt is egyre magasabb szinten folytatódjon.