Előszó a Klinikai Onkológia 2023/4. lapszámához

Idén két Nobel-díjassal is bővült a magyar Nobel-díjasok listája, ezúton is szeretnénk kiemelten gratulálni – az összes díjazott mellett – Karikó Katalinnak és Krausz Ferencnek. A Nobel-díj kétségkívül a legnívósabb tudományos elismerés, amelynek létrejöttét Alfred Nobel svéd kémikusnak köszönhetjük, aki 1895. november 27-én rendelkezett arról végrendeletében, hogy vagyonának kamataiból évről-évre támogassák azokat a társadalom egészét érintő mérföldköveket elérő kutatókat, akik a kémia, fizika, irodalom és az orvostudomány területén, illetve a béke fenntartásáért alkotnak maradandót. A díjak presztízséhez mérten a bizottságok komolyan veszik az elbírálást, egy ilyen elismerésig azonban rögös út, sok lemondással, áldozattal, kudarccal és persze alázatos munkával járó kutatói életpálya vezet.

A fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat Karikó Katalin és Drew Weissman (amerikai kutató) megosztva kapták a nukleozidbázis-módosítás terén tett felfedezéseikért, amelyek lehetővé tették a Covid-19 ellen hatásos mRNS-vakcinák kifejlesztését. Kutatásaik során felfedezték, hogy az mRNS gyulladáskeltő hatását el lehet nyomni, amennyiben módosításokat eszközölnek a nukleozidbázisokon. Az uridinre vonatkozó módosításokat szabadalmaztatták, valamint utat törtek a terápiákban való alkalmazás lehetőségének a fertőző betegségek mellett a rákos, autoimmun és genetikai betegségek kezelésében is. További fontos mérföldkövet értek el az mRNS-ek szállíthatóvá tételében, hiszen csak megfelelő csomagolással történő szállítás tudja lehetővé tenni, hogy elérjenek a test „jó részébe” és ott immunválaszt indítsanak be. A megfelelő szállítást pedig lipid nanorészecskékbe való csomagolással érték el. „Áttörő felfedezéseik alapjaiban változtatták meg az mRNS és az immunrendszer közötti kölcsönhatásról alkotott elképzeléseket. A díjazottak hozzájárultak ahhoz, hogy példátlan ütemben fejleszthessék az oltóanyagot napjaink egyik legnagyobb emberi egészséget fenyegető veszélye idején” – állt a Nobel bizottság indoklásában.

Krausz Ferenc a fizika területén szerzett Nobel-díjat Pierre Agostini (az Amerikai Egyesült Államokban dolgozó francia kutató) és Anne L’Huillier (Svédországban dolgozó francia kutató) kutatótársaival. A fizikai Nobel-díjat az attoszekundumos fényimpulzusokat létrehozó kísérleti módszerek kifejlesztésében elért úttörő szerepért kapta társaival, amellyel lehetővé tették az elektronok anyagon belüli vizsgálatát, a molekulák szerkezetváltozásának értelmezését. Kutatócsoportjával elsőként állítottak elő és mértek meg attoszekundumos fényimpulzust, amivel lehetővé tették, hogy valós időben érzékelni lehessen az elektronok atomon belüli mozgását, valamint megalapozták az attofizika tudományterületét. Ezen mérföldkövek eléréséhez azonban számos újítást kellett megteremteniük. Az olyan fényimpulzusok előállításához, amelyek energiájuk nagy részét az elektromágneses mező egyetlen rezgésében hordozzák, elengedhetetlen feltétel a széles sávú (fehér) fény színkomponensei késleltetésének egy oktávra kiterjedő szabályozása, amit az általa kifejlesztett aperiodikus chipped tükrök tettek először lehetővé. Krausz Ferenc Nobel-díjasként tett első nyilatkozatában egy nagyon fontos jelenségre hívta fel a figyelmet a három különböző nemzetiségű, különböző országokban tevékenykedő kutató együttműködésének eredményessége kapcsán, mégpedig arra, hogy a tudomány országhatárokon átível, a nemzetközi együttműködés, tudásmegosztás és mobilitás az alapja a tudomány dinamikus fejlődésének.

Legyünk tehát büszkék és merítsünk inspirációt a kutatók eredményeiből! A Klinikai Onkológia, amelynek jelen számmal a tizedik évfolyamát zárjuk, véleményünk szerint betartotta az indulásakor hozzá fűzött elvárásokat, a negyedévente megjelenő lapszámok megbízható forrásul szolgálnak a hazai onkológusok és a terület iránt érdeklődők számára. Örömmel és büszkeséggel indítjuk útjára a negyvenedik lapszámunkat.