Előszó a Klinikai Onkológia 2024/1. lapszámához

Sokan és sokféleképpen leírták, hogy életünk során tulajdonképpen nincs folytonosság, csak az idő. Ezt a folytonosságot próbáljuk meg szétszabdalni azzal, hogy vagy a múltba nézünk, vagy előre, mert kell egy olyan pont, amelyhez viszonyítani tudunk: mit tettünk eddig és még mi vár ránk. A múlt lehet olyan, mint egy síkos hal, például a daganatok, amelyek minduntalan kisiklanak a kezeink közül. Örök kérdés és válasz az, hogy semmiből nem tanulunk, de reménykedünk, hogy történnek még csodák és a daganatok pusztításával élhetőbbé tehetjük az életet. Ehhez hatékony eszközökre van szükségünk, például gyógyszerekre. Néhányat be is mutatunk itt, amelyeket úgy szoktak jellemezni, mint „hot topic” és „highly citated”.

A klinikai onkológia minden területén vizsgálták a mesterséges intelligencia alkalmazását, és gyakorlatilag az elkövetkezendőkben, azaz 2024-ben folytatódik ugyanez a tendencia. Elsősorban a daganatok diagnózisában, a betegség prognózisában, a kezelés tervezésében, valamint fejlesztésében. A humán daganatokkal és az immunrendszerrel kapcsolatos komplexitás az elképzelések szerint olyan kísérleti rendszereket igényel, amelyekben hatékonyabbá tudjuk tenni az immunterápia hatékonyságát. Ezeknek a rendszerint egereken végzett kísérleteknek számos formája és értékelése alakult ki az elmúlt években. Az immunterápiában potenciálisan ható szerek kiválasztása a humanizált egerek felhasználásával elvileg járható út, de még messze van a klinikai hasznosítástól.

A vastagbélrák (CRC) a második leghalálosabb rák világszerte, és a metasztatikus CRC (mCRC) prognózisa továbbra is rossz. A transzlációs kutatások fejlődése számos új terápiás cél azonosításához vezetett és ezzel javította BRAF V6000E-mutációt, (HER2) ErBB2-elváltozásokat, NTRK-génfúziókat és KRAS (G12C9) -mutációt hordozó daganatos betegek kezelési kimenetelét. A precíziós onkológia közösségi alapú megvalósításának kiterjesztése érdekében a gyomor-bél rendszeri rákos betegek célzott terápiájának irányításában, beleértve az mCRC-t, jelenleg vizsgálják a ctDNS-alapú genotipizálási platformokat használó „master protocols” megvalósíthatóságát. Az ilyen protokollok magukban foglalják az új célzott terápiák megfigyeléses és intervenciós klinikai vizsgálatait, amelyeket egy nagy klinikai vizsgálati hálózaton belül végeznek.

A heterobifunkcionális fehérjebontó szerek, mint például a proteolízis targeting chimera (PROTAC) fehérjebontó szerek, egy új terápiás módot alkotnak, amely a sejt természetes fehérjebontó gépezetét – azaz az ubiquitin-proteaszóma rendszert – hasznosítja. A fehérjebontó szerek számos potenciális előnnyel rendelkeznek a rák kezelésére hagyományosan használt kis molekulájú inhibitorokkal szemben. Elindultak a klinikai vizsgálatok, I., II., III. fázisúak, amelyek visszaigazolják a szerek potenciális hatékonyságát. A fehérjebontó szerek a szerek új osztályát alkotják, amelyek ahelyett, hogy gátolják a célfehérjéket, megszüntetik.

A fibroblast növekedési faktor receptor 2 (FGFR2) változásai ígéretes gyógyszercélpontokká váltak az intrahepaticus cholangiocarcinomában, amely egy ritka, rossz prognózisú rák. A futibatinib, egy következő generációs, kovalens kötődésű FGFR1-4 gátló, amelyről kimutatták, hogy daganatellenes hatást fejt ki FGFR-módosult daganatokban szenvedő betegeknél és erős preklinikai aktivitást mutat az ATP-kompetitív FGFR-inhibitorokhoz kapcsolódó szerzett rezisztenciamutációkkal szemben.

A fentiekben bemutatott esetek felvetettek néhány olyan módszert, amelyek a daganatellenes szerek hatékonyságáról szólnak. Az eredményeket a jövő igazolja, így lesz a múltból jövő. A fentiek alapján egyértelműen arra következtethetünk, hogy a jövőben a daganatellenes szerek meg fogják emelni a daganatos betegek várható élethosszát, aminek természetesen akkor van értelme, ha mindez a betegek életminőségének javulásával is jár.