In memoriam Szántó János

Búcsúzunk az életének 75. évében elhunyt Szántó János onkológus egyetemi tanártól, a magyar onkológia feledhetetlen egyéniségétől.

Azon kevesek közé tartozott, akik orvosi pályájuk teljes egészében a daganatos betegek gyógyításával foglalkoztak. Az 1973-ban megszerzett általános orvosi diploma után az Országos Onkológiai Intézetben kezdett el dolgozni, és itt lett 1988-ban főorvos, majd 1990-től osztályvezető főorvos. A betegellátás mellett őszinte kíváncsisággal, figyelemmel fordult azok felé az orvosok felé, akik az onkológiát posztgraduális képzés keretében, második szakirányként választották és az Országos Onkológiai Intézet keretei között készültek a klinikai onkológiai szakvizsgára. Több évfolyamot is mentorált, sok-sok gyakorlati tanáccsal ellátva. A daganatos betegek orvoslása sok kudarccal, sok harccal, bizakodással, megérintettséggel járó nehéz, de szép feladat. Egyedi, kissé szarkasztikus, néha meghökkentő humora volt, de sokszor segített túlélni a mindennapokat.

Tanítómesterével, Eckhardt Sándor professzorral egyetemben hitt abban, hogy az onkológia akkor szolgálja leginkább a betegek gyógyítását, minél több, jól képzett orvossal, klinikai szemléletű onkológussal találkoznak, országszerte. A Szent Margit Kórházba kapott felkérést 1996-ban, hogy a belgyógyászati osztályon onkológiai betegek ellátására specializált főprofilú osztályt alakítson ki. Lelkes, jól képzett, motivált belgyógyász kollégák várták, akik mára a magyar onkológia meghatározó, kiemelkedő egyéniségei lettek.

1999-ben, a habilitációja után nem sokkal meghívták a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Általános Orvostudomány Kar Klinikai Onkológiai Tanszékére tanszékvezetőnek. Nehéz körülmények közé kerülve csupán két munkatárssal kezdte meg a munkát. Néhány év alatt azonban mind épületében, mind szellemében megújult tanszéket hozott létre, iskolát teremtve. Nagy hangsúlyt fektetett az orvostanhallgatók egyetemi oktatására, a négy egyetem közötti együttműködésre. Szakfelügyelőként a teljes onkológiai rendszert figyelemmel kísérte, támogatta.

Az onkológia számos területén tevékenykedett kiváló eredménnyel, a gyógyszerkipróbálástól a palliatív ellátásig. A klinikai onkológiát művelők összefogása, képzése, tájékozottsága mindig elsődleges volt számára. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság alapító tagja, első elnöke lett.

Nagyra becsülte szakdolgozó munkatársait is, az ő képzésüket kiemelten támogatta. Az elsők között adott lehetőséget tapasztalataik megosztására az MKOT kongresszusain.

A Debrecenben töltött 13 év után nyugdíjba vonult, és már csak ritkán, részlegesen vett részt betegellátásban, oktatásban. Sokakkal ápolt közeli barátságot, mély emberi kapcsolatot, szakmán belül és kívül is. Ismert volt róla, hogy munkatársai ügyes-bajos dolgait a szívén viselte, betegségben, bajban mindig számíthattak rá.

Fiatal kora óta kísértő, méltósággal viselt betegsége mind nagyobb fizikai korlátokat emelt elé. Tartása, embersége ezekben az években sem változott. Fáradt testét ez az erős lélek sem vitte tovább.

Emlékét őrizve búcsúzunk.

Ruzsa Ágnes, Bodoky György, Timár József