RET-módosult rákok precíziós terápiája RET-gátlókkal

Kyaw Z. Thein (1,2), Vamsidhar Velcheti (3), Blaine H.M. Mooers (4,5,6), Jie Wu (4,7), Vivek Subbiah (1,8,9)
(1) Department of Investigational Cancer Therapeutics, Division of Cancer Medicine, The University of Texas MD Anderson Cancer Center, Houston, TX 77030, USA
(2) Division of Hematology and Medical Oncology, Oregon Health and Science University/Knight Cancer Institute, Portland, OR 97239, USA
(3) Department of Medicine, NYU Langone Laura and Isaac Perlmutter Cancer Center, New York, NY 10016, USA
(4) Peggy and Charles Stephenson Cancer Center, University of Oklahoma Health Sciences Center, Oklahoma City, OK 73104, USA
(5) Department of Biochemistry and Molecular Biology, University of Oklahoma Health Sciences Center, Oklahoma City, OK 73104, USA
(6) Laboratory of Biomolecular Structure and Function, University of Oklahoma Health Sciences Center, Oklahoma City, OK 73104, USA
(7) Department of Pathology, University of Oklahoma Health Sciences Center, Oklahoma City, OK 73104, USA
(8) Division of Pediatrics, The University of Texas MD Anderson Cancer Center, Houston, TX 77030, USA
(9) MD Anderson Cancer Network, The University of Texas MD Anderson Cancer Center, Houston, TX 77030, USA

A RET részt vesz egyes szervrendszerek élettani fejlődésében. A RET-módosulások akár génfúziók vagy akár pontmutációk révén történő aktiválása erős onkogén driver a nem kissejtes tüdőrákban, a pajzsmirigyrákban és különböző egyéb rákos megbetegedésekben. RET-módosult daganatokat kezdetben multikináz-inhibitorokkal (MKI) kezelték. Az MKI-k hatékonysága szerény volt, toxicitásuk pedig jelentős az off-target aktivitásuk miatt. A közelmúltban a rendkívül erős és RET-specifikus inhibitorok, a szelpercatinib és a pralszetinib sikeresen átkerültek a klinikai gyakorlatba és az FDA jóváhagyta ezeket a készítményeket. Összefoglaljuk a jelenlegi legmodernebb terápiás módszereket ezen új RET-gátlók preklinikai és klinikai adatainak és a szerzett rezisztenciamechanizmusok, valamint a jövőbeli kilátások áttekintésével.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2022/3. lapszámában olvasható.