Előszó a Klinikai Onkológia 2021/4. lapszámához

Az idei év második felében is történtek jelentős események, amelyekről érdemes megemlékeznünk folyóiratunk előszavában is. Nobel Alfréd (a dinamit feltalálója) még életében gondoskodott arról, hogy nevéről mindig nagy tisztelettel emlékezzenek meg. Ennek háttere természetesen az a pénzügyi támogatás, amelyet az egyes tudományos szakterületek tudósai érdemelnek ki évente.

Idén a fiziológia-orvosi területről két kutató kapta a nagy elismerést jelző Nobel-díjat: David Julius és Ardem Patapoutian. David Julius a paprikában lévő kapszaicin segítségével megkereste azokat az idegvégződéseket, amelyek a hőre reagálnak. Ardem Patapoutian nyomásérzékeny sejtek segítségével tárta fel, miként érzékeljük a meleget, a hideget és a mechanikai ingereket. Persze nem mindenki ért egyet a Nobel-bizottság döntésével, ami érthető, hiszen az értékelés  során a mérhetetlent kell mérniük a döntéshozóknak. Az indoklás egyértelműen azt véleményezi, hogy a kutatások  eredménye most még nem, de a jövőben elképzelhető, hogy túllépi a mechanizmusok megértését és gyakorlati haszonnal is kecsegtet. Voltak, akik más kutatók eredményét díjazták volna, talán legtöbben Karikó Katalin kitüntetését várták, de a jövőben az ő vágyuk is beteljesedhet és egy újabb Nobel-díjassal gyarapodhat a magyar Nobel-díjasok népes tábora.

Az elmúlt években egyre nagyobb teret nyert a precíziós medicina, ezen belül onkológiai alkalmazása, amelynek célja, hogy a terápia során a legprecízebb lehetőségeket használjuk. Ez a kutatási és terápiás irányvonal még hosszú éveken át az egyik legforrongóbb terület lesz, hisz napról napra bővülnek ismereteink a molekuláris hibákról és az ezekre mint a célpontokra ható lehetséges ellenszerekről.

Ebben az évben is a legnagyobb egészségügyi problémát a Covid-19-vírusfertőzés okozta. Rengeteget tanultunk a védekezés, a megelőzés és a terápia terén az elmúlt közel két évben, de ahogy azt láthatjuk, a vírus módosulásai újabb problémákat vetnek fel. A fertőzési hullámok újabb molekuláris változásokon alapulnak, mint jelenleg a delta-variáns. Az feltételezhető, hogy a helyzet hasonlít a daganatos betegek kemoterápiájára, amikor a kezdeti sikeres terápiák rezisztenssé válnak az újabb klónok aktiválásával. Ennek a változékonyságnak egyik legmarkánsabb jele az, hogy a fertőzés egyre fiatalabbakat támad meg. Nagyon nagy szükség van olyan terápiára, amely még a tíz év alattiak számára is védelmet nyújthat. Az elv jelenleg minden esetben ugyanaz, aktiválni kell az immunrendszert, és örömteli hogy elkezdődhetett a vakcináció a 12–18 éves korosztály mellett már az 5–11 évesek között is. A kulcskérdés természetesen a hatékonyság mértéke és időtávja, valamint az azokat értékelő megbízható statisztikai  adatok feldolgozása.

A fentiek csak néhány példát mutatnak a legaktuálisabb tudományos témákból, de ennél sokkal több kihívással nézünk szembe naponta a betegágynál. A Klinikai Onkológia, a folyóirat eredeti céljának megfelelően, próbál segíteni a mindennapi onkológiai betegellátásban a legfrissebb tudományos eredmények és kutatások összefoglalásával magyar nyelven.