A liposzomális irinotekán (Onivyde): a nanoterápiás gyógyszerek előnyeinek példája

Gérard Milano (1), Federico Innocenti (2), Hironobu Minami (3)
(1) UPR 7497, Scientific Valorisation Unit, Centre Antoine Lacassagne and Côte d’Azur University, Nizza, Franciaország
(2) Oncology Early Development, Abbvie, Inc., San Francisco, Kalifornia, USA
(3) Medical Oncology and Hematology, Kobe University Graduate School of Medicine and Hospital, Kobe, Japán

Az irinotekán egy tomoizomeráz-inhibitor, amelyet sokféle rosszindulatú daganat kezelésében alkalmaznak, beleértve a pancreas ductalis adenocarcinomáját (PDAC) is. A FOLFIRINOX kezelési protokollban szerepel, amelyet számos országban első vonalú kezelésként javasolnak. Ugyanakkor az irinotekánt nem lehetett sikeresen alkalmazni a hasnyálmirigyrák másodvonalbeli kezelésében, és csak néhány randomizált klinikai vizsgálatban értékelték ennek hozzáadott értékét. Az 5-fluorouracillal és leukovorinnal (5-FU/LV) kombinált liposzomális irinotekán (nal-IRI) hatékonyságát áttétes PDAC-betegek kezelésében a III. fázisú NAPOLI-1 klinikai vizsgálatban, gemcitabinalapú terápiát követően értékelték. A nal-IRI farmakokinetikájának (PK) számos sajátsága jobb kimeneteleket eredményezhet, mint a nem liposzomális irinotekán. Az irinotekán egy prodrug, amelyet a karboxil-észteráz enzimek konvertálnak aktív SN-38 vegyületté, és a citokróm P450 -3A4/3A5 inaktiválja. Az SN-38-at az UGT1A1 enzimek inaktiválják. Expressziójuknak és aktivitásuknak individuális variációi befolyásolhatják a fokozott lokalizált irinotekánaktivitást és -toxicitást.

A liposzomális irinotekán kiaknázza a rákban jelen lévő fokozott permeabilitást és retenciós hatást, és a daganatszövetekben akkumulálódik. A liposzomális irinotekán fél életideje hosszabb és nagyobb a koncentráció-idő görbe alatti terület (0-∞), mint a nem liposzomális irinotekán ilyen értékei, mivel a liposzomális formulálás megvédi az anyagot a plazmában a korai metabolizmustól. Ez irinotekánaktivációt eredményez a tumorszövetekben s ez fokozott citotoxicitáshoz vezet. Fontos, hogy a hosszabb expozíció ellenére a nal-IRI toxicitása összességében nem rosszabb, mint a nem liposzomális irinotekáné. A liposzomális irinotekán jó példája annak, hogy a kemoterápiás szerek liposzomális kapszulálása befolyásolhatja a készítmény farmakokinetikai sajátságait és javíthatja a betegeknél a kimenetelt. A liposzomális irinotekánt jelenleg más rosszindulatú daganatokban is vizsgálják, beleértve egyéb gastrointestinalis daganatok között az epeúti rákokat, az agydaganatokat és a kissejtes tüdőrákot.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2023/2. lapszámában olvasható.


Kapcsolódó cikkek