Az immunellenőrzőpont-gátló kezelések terápiás célpontjai és prediktív diagnosztikája

Kocsmár Éva (1), Kocsmár Ildikó (2), Tímár József (1), Lotz Gábor (1)
(1) Semmelweis Egyetem, Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet, Budapest
(2) Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika, Budapest

Az immunellenőrzőpont-gátló kezelések folyamatosan bővülő betegkör számára biztosítanak innovatív szisztémás kezelési lehetőséget a kemoterápiás és célzott terápiák mellett. E hatóanyagok egyedülállók abban, hogy a beteg saját immunrendszerének daganatellenes védekezőképességét állítják helyre az immunellenőrző pontok tumorellenes immunitást gátló molekuláinak, így a CTLA4, LAG3, PD-1, PD-L1 fehérjéknek a blokkolásával. Az immunellenőrző pontok összhangban működése miatt a több immunellenőrzési pontot szimultán célzó megkö zelítések előnyösebbek az immunrendszer tumor általi kijátszásának legyőzésére, így ígéretes stratégiát jelentenek a rosszindulatú daganatok immunterápiájában. Az immunonkológiai gyógyszerek törzskönyvezéséhez vezető kutatások során számos olyan faktor került meghatározásra, amelyek a kezelés sikerességét előre jelezhetik, prediktív diagnosztikájuk ma már a patológia és molekuláris patológia rutineljárásai közé tartozik. A PD-L1-diagnosztikában az adott gátlószerhez társított specifikus immunhisztokémiai tesztet szükséges alkalmazni. Mivel ezen immunhisztokémiai reakciók kiértékelése igen bonyolult, daganattípusonként eltérő megközelítést kíván, ezért fontos, hogy azt centrumokban, ilyen irányú továbbképzésekkel felkészített patológusok végezzék. Ugyancsak fontos az onkológus-patológus együttműködés, mert az érdemi klinikai információk, a kezelési terv ismerete alapvető a megfelelő immunhisztokémiai teszt kiválasztásához és szabályszerű kiértékeléséhez.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2024/4. lapszámában olvasható.