Az immunterápia-alapú kombinációk hatékonyságának és mellékhatásainak figyelembevétele az egyénre szabott onkológiai kezelésben

Az első immunellenőrzőpont-gátlók (ICI-k) engedélyezése paradigmaváltást jelentett a rosszindulatú daganatok kezelésében. Míg kezdetben egy hatóanyagú ICI-t alkalmaztak, ma már egyre több beteget kezelnek ICI-alapú kombinált terápiával (immunterápia, kemoterápia, célzott kezelés, sugárterápia, műtét). A kemoterápiát mindig is nagyrészt immunszuppresszívnek tekintették, azonban a felhalmozott preklinikai és klinikai bizonyítékok is azt mutatják, hogy bizonyos kemoterápiás gyógyszerek meghatározott feltételek mellett stimulálják a tumorellenes immunitást és sikeresen potenciálják az ICI-alapú terápiát. Számos tanulmány igazolta az ICI-k és a célzott terápia kombinációjának szinergikus hatását.

Bemutatjuk a célzott kezelés-ICI kombinációjával kapcsolatos vizsgálatok jelenlegi állását, az angiogenezis-gátlókra, az EGFR/HER2 gátlókra, a PARP-gátlókra és a MAPK/ERK jelátviteli útvonal gátlóira fókuszálva. Több preklinikai modell a sugárterápia és az ICI-k közötti szinergiára utalnak és ezt a megközelítést ma már a klinikumban is alkalmazzák. Külön kitérünk az ICI-k ígéretes neoadjuváns szerepére is. Cikkünkben bemutatjuk az ICI-alapú kombinációs terápiák indokoltságát, és az immunonkológiai spektrumban végzett klinikai vizsgálatokból származó klinikai adatokat.

Tárgyaljuk azokat a lehetséges új irányokat, amelyeket az átfogó biomarker-vizsgálatok eredményezhetnek. Elemezzük a kombinációs kezelésekkel kapcsolatos nemkívánatos események különböző típusait és lehetséges mechanizmusait, valamint ismertetjük a megelőzés stratégiáit és célpontjait, illetve az ezek mérséklésére irányuló terápiás beavatkozásokat.

Közleményünk alapján az immunterápia-alapú kombinációs kezelések vitathatatlanul több klinikai előnnyel járnak, ugyanakkor a magas fokú mellékhatások száma is megnövekedhet. A korai észrevétellel, a megfelelő kezelési stratégiákkal ezek a mellékhatások jelentősen csökkenthetők, elősegítve a betegek hosszú távú, magas színvonalú túlélését.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2024/4. lapszámában olvasható.