Csernobil 35 éve: Egy onkológus perspektívájából

Aki olvassa a népszerű sajtót vagy akár tudományos cikkeket, biztosan össze van zavarodva a csernobili atomerőmű 35 évvel ezelőtti, 1986. április 26-i balesetének hosszú távú egészségügyi következményeivel kapcsolatban. Egyes források rákos megbetegedések és rákok ezreiről vagy akár százezreiről számolnak be; más források szerint alig vagy egyáltalán nem ártott ezen a téren az atomkatasztrófa. De hol rejlik az igazság? – írja Robert Peter Gale.

Tekintsük át a csernobili balesetet követő 35 év adatait, szem előtt tartva, hogy ezek közül az epidemiológiai vizsgálatok közül sok gyenge minőségű, ellenőrizetlen kovariánsokkal rendelkezik (például fokozott alkoholfogyasztás és dohányzás a volt Szovjetunióban), a megállapítások között torzítások is előfordulhatnak stb. Ráadásul ezeket a politika is színezi: oroszellenes és oroszbarát álláspontok, atom- és atomenergia-ellenes megközelítések stb.

Először körülbelül 7000 pajzsmirigyrákban érintett esetről számoltak be Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban a baleset helyszínéhez közeli gyermekeknél és serdülőknél – ez a becslések szerint százszorosára nőtt. Szerencsére a legtöbb nem volt halálos. Ezeket a rákokat a jód-131-nek való kitettség okozta, elsősorban a tejfogyasztás miatt. Ez a megnövekedett kockázatú tendencia ma is folytatódik, de már csökkenést mutat. El kell ismerni, hogy ezeknek a rákos megbetegedéseknek némelyike, de nem a legtöbb, a megállapítás torzítását tükrözi.

Mi a helyzet a többi rákkal? A leukémia (kivéve a krónikus lymphoid leukémiát [CLL]) volt az első rák, amelyet az A-bomba-robbanások után észleltek. A sugárterhelés utáni leukémiákra úgy gondolhatunk, mint a kanárira, amelyet szén-monoxid kimutatására használnak egy szénbányában. Ha a kanári elpusztul, azonnal el kell hagyni a bányát! Következésképpen többen is gondosan megvizsgáltuk a leukémia növekedését a balesetet követő 10 évben, de nem találtunk meggyőző bizonyítékot erre. Az egyik csoport azonban a CLL mérsékelt növekedéséről számolt be a baleset helyszínére vezényelt személyek körében (oroszul ún. „felszámolók”), akik sokkal nagyobb sugárzási dózist kaptak, mint az általános lakosság. A leukémia növekedésének megállapítása biztató volt más rákos megbetegedések esetleges növekedésének előrejelzésével összefüggésben. Mi a helyzet a szolid daganatokkal? Ismét nincsenek meggyőző adatok a szolid rákos megbetegedések növekedéséről, kivéve egy beszámolót az emlőrák kismértékű növekedéséről, az erősen kitett nőknél.