Előszó a Klinikai Onkológia 2016. szeptemberi lapszámához

Akinek volt már alkalma részt venni az ASCO-n, annak nem kell bizonygatni, hogy ennek a gigakongresszusnak a tanulságait szinte lehetetlen röviden összefoglalni. Ennek ellenére ezt kísérelte meg az a „jelentés”, amely a Clinical Cancer Advances 2016: Annual Report on Progress Against Cancer from the ASCO nevet viseli. Ennek idézzük fel néhány részletét (természetesen a teljesség igénye nélkül).

Előre lehetett sejteni, hogy a legnagyobb lelkesedést és elismerést az immunterápia eredményei kapják: Advence of the Year: Cancer Immunotherapy. Ha arra gondolunk, hogy a daganat megjelenése és progressziója azt jelenti, hogy a szervezet immunvédekezése a daganat ellen csődöt mondott, akkor a hír, hogy ezt meg lehet fordítani, minden fi gyelmet megérdemel. Az élen most is a már megismert szereplőkkel találkoztunk, a T-sejtek reaktiválásával, az ellenőrzőpontokat gátló szerekkel, mint az ipilimumab, nivolumab, pembrolizumab, és azokkal a kezdeti eredményekkel, amelyeket főleg melanoma ellen értek el. A klinikai hasznot szolid tumorok esetében a tumor nagyságának csökkenése, a remisszió tartamának meghosszabbítása jelentette. Előrehaladt stádiumban lévő, rendszerint már többszörösen kezelt betegekről van szó. A melanoma mellett további daganatok (tüdőrák, húgyhólyagrák, veserák, májrák, fej-nyak rák és különböző hematológiai daganatok) ellen mutatott reményt adó klinikai választ az immunterápia. A realitáshoz hozzátartozik az a vélemény, amely szerint a kedvező eredmények egyelőre csak kevés beteget érintettek, aminek hátterében a jól ismert tényezők állnak, mint a tumorok heterogenitása, a betegek szelekciójának hiánya, ami ebben az esetben is aláhúzza a prediktív tumormarkerek szükségességét. A jelentésben foglaltak igen pozitívan értékeli a keringő PD-L1 markerként való alkalmazását, amit azonban többen nem fogadnak el. Felvetődött és számos klinikai vizsgálat tárgya a kombináció, akár az említett szerekkel egymás között, akár kemoterápiával, célzott terápiával. A fő problémát a toxicitás jelenti.

A kutatás persze nagy lendülettel folyik, eredményesebb szerek, stratégiák felé. Az FDA 2014 októbere és 2015 októbere között engedélyezett három új immunterápiás szert: blinatumumab (Blincyto), nivolumab (Opdivo), dinutuximab (Unitoxin) és öt célzott terápiában szereplőt: olaparib (Lynparza), palbociclib (Ibrance), lenvatinib (Lenvimal), panobinostat (Faridak), sonidegib (Odorzno), valamint a trifl uridin/tipiracil (Lonsurf) és trabedectint (Yondelis). Új alkalmazási területet kapott a ramucirumab, bevacizumab (iv. infúzió), ruxolitinib, lanreotid, nivolumab, gefi tinib, carfi lzonib, pembrolizumab.

Ez a száraz felsorolás csak felszínesen érzékelteti azt a klinikai vizsgálattömeget, amely egy-egy jóváhagyás mögött áll. És persze ezek költségeit. Ezzel kapcsolatban számos kérdés merül fel, pl. hogy a betegek hozzájuthatnak-e ezekhez a szerekhez? Ki fi zet, az egyén vagy a társadalom? Jól történik-e a klinikai vizsgálatok tervezése? Miért olyan nehéz a betegek kiválasztása a molekuláris célpontok alapján? A költségcsökkentéssel kapcsolatos kérdések listája hosszú, néhányra talán a következő ASCO-n választ kapunk. Természetesen ez a néhány önkényesen választott adat csak ízelítő a kongresszus sokféleségéből, hangulatából, a kötetlen beszélgetésekből. Örvendetes, hogy az ASCO eseményeit, üzeneteit az MKOT a már hagyományos UPDATE keretében hozta közelebb a hazai klinikai onkológusok számára.