Korai klinikai gyógyszervizsgálatok szerepe az onkológiában

Kerpel-Fronius Sándor
Semmelweis Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Budapest

A különböző gyógyszercsoportok korai gyógyszervizsgálatának alapelvei megegyeznek, noha eltérő farmakológiai tulajdonságaik miatt a vizsgálatok felépítése, a biztonságos kezdő dózisok nagysága, a farmakológiai és terápiás végpontok megválasztása jelentős eltéréseket mutat. A gyógyszerbevezetéshez kapcsolódó vizsgálatokat funkcionálisan tanulási és megerősítési szakaszokra szokás bontani. Az első szakasz célja a szer feltételezett  célmolekulájának és humán hatásmechanizmusának igazolása, a vegyület humán hatásainak leírása emberben, továbbá a szer által befolyásolt biomarkerek humán jelentőségének tanulmányozása. Az első szakasz magában foglalja a gyógyszerszabályozási leírásokban nevesített mikrodózis (fázis 0), valamint fázis I-II. vizsgálatokat. E szakasz végpontjának tekinthető a nem-klinikai vizsgálatok alapján kidolgozott elképzelés bizonyítása, melyet a nemzetközileg elfogadott kifejezéssel Proof of Concept-nek nevezünk (POC). A POC alapján kell eldönteni, hogy a gyógyszer-jelölt rendelkezik-e azokkal a tulajdonságokkal, melyek alapján érdemes humán fázis III., nagy betegszámot igénylő összehasonlító vizsgálatokkal bizonyítani a gyógyszer kedvező terápiás tulajdonságait. Ezt a folyamatot a gyógyszerkutatás megerősítési szakaszának nevezik. A modern, nagy érzékenységű műszerek alkalmazása nyitotta meg a lehetőséget, hogy a mikrodózisok használatával a vegyületek farmakokinetikai és farmakodinámiás jellegzetességeit, valamint a biomarkerek humán jelentőségét emberben tanulmányozzuk rendkívül alacsony, veszélytelen gyógyszerdózisok adagolása mellett. Ilyen módon lehetőség nyílt a transzlációs medicina koncepciója alapján, már az első humán gyógyszeralkalmazás mellett jelentős következtetéseket levonni az állatokban és emberben vizsgált biomarkerek alkalmazhatóságára vonatkozóan a klinikai gyakorlatban. A további fázis I. és II. vizsgálatok is döntően a transzlációs medicina elveire támaszkodnak. Az alkalmazandó dózisok kiszámítása, a tervezett farmakológiai és terápiás végpontok kijelölése, a biomarkerek alkalmazása jelentős mértékben a mikrodózissal nyert eredményekre épül.

A cikk teljes terjedelmében a Klinikai Onkológia folyóirat 2018/1. lapszámában olvasható.


Kapcsolódó cikkek