BRCA-mutáns petefészekrákos betegek olaparibkezelésének ötéves utánkövetése

III. fázisú SOLO-1/GOG 3004 vizsgálat – A III. fázisú, kiemelt fontosságú SOLO-1/GOG 3004 vizsgálat ötéves utánkövetése 56 hónapos medián progressziómentes túlélést mutatott, a platinaalapú kemoterápiára adott válasz után alkalmazott fenntartó olaparibkezeléssel, újonnan diagnosztizált, előrehaladott BRCA-mutáns petefészekrákban szenvedő betegeknél. A vizsgálat eredményeiről Susana Banerjee és munkatársai a The Lancet Oncology-ban számoltak be. A tanulmány alátámasztotta az olaparib 2018. decemberi jóváhagyását, ebben az indikációban a vizsgálók által értékelt elsődleges elemzés szerint a progresszióentes túlélés jobb eredményt mutatott az olaparibbal kezelt betegek esetében, mint a placebokaron. A kettős vak vizsgálatba 15 ország 391 betegét vonták be, akiknek high grade serosus vagy endometrioid betegségük volt, és platinaalapú kemoterápiát követően teljes vagy részleges választ adtak.

A betegeket 2013 szeptembere és 2015 márciusa között véletlenszerűen 2:1 arányban osztották be úgy, hogy legfeljebb két éven keresztül napi kétszeri olaparib 300 mg-os fenntartó terápiában (n=260) vagy placebóban (n=131) részesüljenek. A post hoc elemzés adatainak lezárásakor (2020. március) a medián követési idő 4,8 év (interkvartilis tartomány [IQR] = 2,8–5,3 év) volt az olaparibcsoportban és 5,0 év (IQR = 2,6–5,3 év) a placebocsoportban. A kezelés medián időtartama 24,6 hónap (IQR = 11,2–24,9 hónap) vs. 13,9 hónap (IQR = 8,0–24,8 hónap) volt. A progressziómentes túlélés mediánja 56,0 hónap (95%-os konfidenciaintervallum [CI] = 41,9 hónap – nem érhető el) volt az olaparibcsoportban vs. 13,8 hónap (95%-os CI = 11,1–18,2 hónap) a placebocsoportban (kockázati arány [HR] = 0,33, 95%-os CI = 0,25–0,43). Az öt év múlva mért arányok 48% vs. 21% voltak.

Az alcsoportelemzésben a progressziómentes túlélés mediánja 40,6 hónap (95%-os CI = 27,9 hónap – nem érhető el) volt, szemben a 11,1 hónappal (95%-os CI = 8,3–13,8 hónap) a magasabb klinikai kockázatú betegek körében (IV. stádiumú betegségben szenvedő betegek vagy olyan III. stádiumú betegek, akiknek vagy az elsődleges debulking műtétet követő maradványbetegségük volt, vagy intervallumműtéten estek át; HR = 0,34, 95%-os CI = 0,24–0,49), és nem érte el (95%-os CI = nem érte el-nem érte el), szemben a 21,9 hónappal (95%-os CI = 13,7–33,4 hónap) az alacsonyabb klinikai kockázatúak körében (III. stádiumú betegség, akiknél nem maradt betegség az elsődleges debulking műtétet követően; HR = 0,38, 95%-os CI = 0,25–0,59).

Az adatok zárásakor az olaparibcsoportban a betegek 40%-a, a placebocsoportban pedig 72%-a már részesült első további terápiában. A második progressziómentes túlélés mediánját nem érték el vs. 42,1 hónap (HR = 0,46, 95%-os CI = 0,33–0,65). A platinaalapú kemoterápiát követően teljes választ mutató 189 vs. 101 beteg között a medián recidívamentes túlélés nem volt elérhető vs. 15,3 hónap (HR = 0,37, 95%-os CI = 0,27–0,52); az ötéves túlélési arány 52% vs. 22% volt. Az általános túlélési adatok az elemzés idején nem voltak feldolgozottak. Az elemzés időpontjában a betegek 27%-ánál, illetve 40%-ánál következett be haláleset.

Nem jelentettek a kezeléssel összefüggő új, nemkívánatos eseményeket. Az olaparibcsoportban az elsődleges adatzárás ideje óta nem jelentettek új myelodysplasticus szindrómás vagy akut myeloid leukaemiás (AML) eseteket (az adatzárásig 3 vs. 0 betegnél fordult elő AML). Összességében nyolc (3%) és öt (4%) betegnél figyeltek meg új primer rosszindulatú daganatot; hármat (1%), illetve kettőt (2%) figyeltek meg az elsődleges adatok lezárása óta.

Az újonnan diagnosztizált előrehaladott petefészekrákban és BRCA-mutációban szenvedő betegek esetében a poli- (ADP-ribóz) -polimeráz (PARP-) gátlóval végzett bármely randomizált, kontrollált vizsgálat leghosszabb nyomon követése után az olaparib kétéves fenntartó terápiából származó előny a kezelés befejezése után is fennmaradt, és a progressziómentes túlélés mediánja 4,5 évnél hosszabbra nyúlt. Ezek az eredmények alátámasztják a fenntartó olaparib standard kezelési módszerként való alkalmazását ebben az indikációban.


Kapcsolódó cikkek