Előszó a Klinikai Onkológia 2022/2. lapszámához

Ha valakit arra kérnek, hogy nézzen körül egy kicsit azon a bolygón, ahol az élőlényeket embernek nevezik, feladata az is, hogy vizsgálja meg alaposan, mik azok a legfontosabb események, amelyekkel jellemezni lehet ezt a társaságot. A legmeghatározóbb három esemény talán a migráció, a vírusfertőzés és a háború. Ám ezen emberpusztító események ellenére a Földön az emberek száma folyamatosan növekszik.

Persze nemcsak negatív dolgok történtek, hanem pozitívak is, mint például a híres fáraók idejében. Amikor a legenda szerint az egyik fáraó lábán nagy dudor keletkezett, amely egyre nőtt és a hivatásos doktorok – akkor csodatevők – semmilyen módon nem tudták azt eltüntetni. Ez a tehetetlenség kivívta a fáraó haragját, hiszen a kis dudor lassacskán ahhoz vezetett, hogy már lépni sem tudott. Történt ekkor, hogy egy vándorló csodatevő megszemlélve a dudort, fogta a kését és jó mély vágást ejtett rajta, majd bekente a sebet tevetrágyával. Csodák csodájára a dudor néhány nap alatt eltűnt. A későbbi nemzedék ezt a terápiás hatást az akut gyulladásnak tulajdonította. Sokkal később pedig  – aláhúzva a természet erejét – a tevék patájáról, időről időre lekapart felső rétegből valóban csodatevő masszát produkáltak.

Az idő előrehaladtával az emberiség rengeteg háborút és csatát vívott. Természetesen az okok különbözők voltak, az egyik félnek győzni, a másiknak veszteni kellett, és jaj volt a legyőzötteknek. Kezdetektől fogva megfigyelhető a háborúk és a járványok összefüggése. Az ókori csaták idején az ellenségeskedéseknek többnyire a járványok vetettek véget. Így nemegyszer megtörtént, hogy nem az erősebb, felkészültebb, hanem a szerencsésebb fél győzedelmeskedett, ha súlyos fertőzés érte el a háborúzó feleket.

A kóroki tényezők igen sokfélék, nem egy közülük a 20. századot is elérte, nem csak a háborúskodást. A leggyakoribb betegségeket Európában főleg olyan virális vagy bakteriális fertőzések okozták, mint a pestis, a kolera, a tífusz, a himlő. És a közelmúltban megjelent egy olyan vírus (Covid-19), amely gyakorlatilag az egész Földön elterjedt, nem kevés halálesetet okozva. A szakemberek már a betegség első hulláma idején szembesültek azzal, hogy milyen kevéssé tudunk védekezni ezzel a kórokozóval szemben. Ennek oka a vírus szerkezetében az állandó mutációk okozta változásokban keresendő. A hullámok elég gyakran és változatos formában követik egymást nem kímélve a legfiatalabbakat sem. Mindez felhívja a figyelmet arra, hogy a lassan kibontakozó antibiotikus védelem hatása elég komplex tudományos megközelítést igényel. A komplexicitásba természetesen nemcsak a terápiás hatékonyság, hanem a megelőzés is beletartozik. Most az a benyomás, hogy elmúlt a Covid-19 okozta járvány súlyosabb formája, de ebben teljességgel nem lehetünk biztosak. Ezért a változó kórokozók megjelenésére a jelenleginél sokkal hatékonyabb terápiával kell rendelkeznünk. Mindez aláhúzza azt a sajátosnak mondható helyzetet, hogy a pandémia ellenére az emberiség lélekszáma gyakorlatilag nem változott.

Sokkal drasztikusabb pusztításokat okozva, beleértve a halálozásokat is, lépett fel az a háború, amely teljesen értelmetlen. Ebben a háborúban fertőzést még nem lehet tetten érni, de azt sejteti, hogy a jelenleg rendelkezésre álló harci eszközökkel az egész bolygót el lehet pusztítani. Az is hozzátartozik a borzalmakhoz, hogy nemegyszer, miközben folyik a csatározás, a mélyben gazdasági egyezkedés zajlik.
Ennek súlyossága egészen odáig terjedhet, hogy a háború klasszikus jellege helyett inkább gazdasági világháború kezd kibontakozni. Nem csodálható, hogy az érintett területekről megindult a menekülés keletről nyugatra. A tudományos közösségek felelősségvállalása elengedhetetlen, hiszen a globális tudományos együttműködést az európai humanitárius válság ellenére is fenn kell tartani.

Felvetődik az, a – ha úgy tetszik – naiv kérdés, hogy az eddig említettek, amelyek zömmel fájdalmat és pusztulást okoztak, hordoznak-e magukkal leckét akár a jelent, akár a jövőt tekintve. Minden egyes lépésnél egyértelmű, hogy mind a megelőzésben, mind a terápiában az egészségügynek domináló szerep jut, amit a politika nem mindig ismer el. Szerencsére minden negatív élmény ellenére tovább folytatódik, ennél magasabb szinten, a kutatás és a klinikai alkalmazás. Küldetésünk, hogy kiálljunk a tudomány és a tudományos együttműködés mellett, ezért úgy gondoljuk, hogy a tudományos eszmecserét a jelenlegi kihívások ellenére is folytatnunk kell. Ennek szolgálatába áll a megismerés egyik fontos eszköze, amit a klinikai onkológia sok évvel ezelőtt tűzött a zászlajára.