Előszó a Klinikai Onkológia 3. lapszámához

A klinikai onkológusok minden évben világszerte nagy érdeklődéssel várják az ASCO kongresszusát, melyet újabban mindig Chicagóban rendeznek több tízezer onkológus, valamint az onkológia területén dolgozó szakember részvételével. Ez az összejövetel elsősorban azzal vívta ki az elismerést, hogy olyan információk hangzanak el, melyek mind elméleti téren, mind a mindennapi klinikai munkában meghatározó jelentőségűek, és nem egyszer kijelölik a jövőben követendő gyakorlatot. E globális ismeretanyagnak hazánkban is elérhetőnek kell lennie, ezt szolgálja minden évben a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság szervezte «Update» konferencia. Nyilvánvaló, hogy minden téma nem kerülhet itt sorra, de néhány önkényesen kiválasztottat röviden megemlítünk.

A klinikai kérdések között, ahogy azt várni lehetett, sokan foglalkoztak az emlőrák kezelésének optimalizálásával. Premenopauzában, korai stádiumban levő emlőrákos betegeknél, ha a tumor hormonreceptor-pozitív, adjuváns terápiaként exemestan és LHRH-analóg kombinációját ajánlják. Korai stádiumban levő, hormonreceptor-negatív emlőrák esetében csak rövid petefészekgátlást javasolnak goserelinnel, mert így a fogamzóképesség megmaradásának sokkal nagyobb az esélye. Az emlőráknál maradva, nagy csalódást okozott a két HER2-t gátló szer kombinációjának sikertelensége. Nagy figyelmet keltett a klinikai vizsgálat, melyben megállapították, hogy metasztatikus, hormonszenzitív prostatarák esetében már a hormonterápiával (androgénmegvonás) együtt kemoterápiát (docetaxel) kell adni, mert ez a kombinácó jelentősen meghosszabbította a túlélést. Beszámoltak arról, hogy KRAS-mutáció nélküli metasztatikus vastagbélrák elsővonali kezelésekor kemoterápiával kombinált bevacizumab vagy cetuximab adásával ugyanolyan eredményt értek el a túlélést illetően.

Mindenképpen meg kell említeni az immunterápia előretörését különböző daganatok kezelésében, melyek közül kiemelkedő jelentőségű az ipilimumab és a nivolumab kombinációs terápiája, mely eddig példátlan módon javította a teljes túlélést előrehaladott melanomában. A hematológiai betegségek közül a CLL-ben alkalmazott tirozinkinázt gátló ibrutinib enyhe mellékhatásprofil mellett kiemelkedő hatékonyságot mutatott. A sor természetesen hosszan folytatható lenne, hiszen több száz előadás és poszter foglalkozott a tradicionális kemoterápia kérdéseivel a szűréstől a palliációig, beleértve a financiális problémákat is.

Ami az „elméletibb” tudományokat illeti, a középpontban változatlanul a molekuláris célpontok, a célzott terápia áll. A legnagyobb feltűnést talán a BRAF-, a MEK- és a MET-gátlók jelentették. A pozitív tapasztalatok mellett fokozott figyelmet érdemeltek a toxicitási kérdések és a rezisztencia, illetve mindkettő esetében a menekülési molekuláris utak. Jelentős figyelmet szenteltek a primer tumor és metasztázisai molekuláris profiljának, azok egyezésére vagy eltéréseire. Mivel az eltérések nemegyszer jelentősek, a jövőben a klinikai vizsgálatok tervezésénél ezt is figyelembe kell venni. Ugyancsak a metasztatizálással kapcsolatos a keringésben megjelenő daganatsejtek és/vagy a daganat növekedésére, terjedésére jellemző (vagy annak gondolt) molekuláris hibák kimutatása. A megbízható biomarkerek iránti igény nem új keletű, de a célzott terápia megjelenésével követelően jelentkezik. Példák vannak már (mutáns KRAS, HER2, BRAF) és a terápia tervezésének részeseivé váltak. Bár biztató jelek kétségen kívül feltűntek, az igazi áttörésre még várni kell. A nehézségek között lehet említeni a tumorok heterogenitását vagy a molekuláris profil változását, melyet még a kemoterápia is elősegíthet.

Mindezek csak elenyésző töredékei az említett tudományos fórumokon elhangzottaknak. A Klinikai Onkológia és az MKOT alapvető célja az, hogy minél szélesebb spektrumban mutassa be ezeket az eredményeket, problémákat, a jövő felé vezető utat a daganatos betegek hatékonyabb gyógyításáért.

A Klinikai Onkológia folyóirat I. évfolyam 3. lapszámának tartalmát IDE KATTINTVA tekintheti át.