Temozolomid+kapecitabin kombinált kezelés előrehaladott hasnyálmirigy neuroendokrin daganatokban: ECOG_ACRIN E2111 vizsgálat

Pamela L. Kunz, és munkatársai a Journal of Clinical Oncology-ban publikálták az ECOG_ACRIN E2111 fázis II vizsgálat eredményeit, amelyben a temozolomid és a kapecitabin/temozolomid hatékonyságát hasonlították össze előrehaladott, alacsony vagy közepes fokú hasnyálmirigy-NET-ben szenvedő betegeknél.

A legfontosabb bevonási kritériumok: progresszió az előző 12 hónapon belül, és előzetes temozolomid, DTIC, kapecitabin vagy 5-fluorouracil hiánya voltak. Az elsődleges végpont a PFS volt; a másodlagos végpontok a teljes túlélés (OS), az RR, a biztonság és az MGMT immunhisztokémiával (IHC) és a promótermetilációval voltak. 2013. április és 2016. március között 144 beteget vontak be temozolomidra (n=72), illetve kapecitabinra és temozolomidra (n=72); az elsődleges elemzési populáció 133 alkalmas betegből állt. A 2018. januárra tervezett időközi elemzésben a medián PFS 14,4 hónap volt a temozolomid és 22,7 hónap a kapecitabin/temozolomid kombináció esetében (HR=0,58), ami elegendő volt az elsődleges végpont nullhipotézisének elutasításához (rétegzett log rank p=0,022). A végső elemzésben (5/2021) a medián OS 53,8 hónap volt a temozolomid és 58,7 hónap a kapecitabin/temozolomid kombináció esetében (HR=0,82, p=0,42). Az MGMT-hiány aránya magasabb volt immunhisztokémiával, mint promótermetilációval.

A 3. vagy 4. fokozatú, kezeléssel összefüggő nemkívánatos események a kapecitabin/temozolomid csoportban a betegek 45%-ánál, míg a
temozolomidcsoport 22%-ánál fordultak elő, a kombinációs csoportban a leggyakoribb a csökkent neutrofilszám (13%) és csökkent vérlemezkeszám (10%). A nemkívánatos események a betegek 15%-ánál, illetve 6%-ánál vezettek a kezelés megszakításához. Második primer rosszindulatú daganatot figyeltek meg négy betegnél a kombinációs csoportban és háromban a kontrollcsoportban, beleértve a myelodysplasiás szindrómát egy betegnél a kombinációs csoportban. A kezeléssel összefüggő halálesetekről nem számoltak be.

A kapecitabin/temozolomid kombináció a PFS szignifikáns javulását eredményezte a temozolomid-monoterápiához képest előrehaladott hasnyálmirigy-NET-ben szenvedő betegeknél.

A kapecitabin/temozolomid mellett megfigyelt medián PFS és RR a legmagasabb a hasnyálmirigy-NET-ekre vonatkozó randomizált vizsgálatok eredményei közül. Bármelyik temozolomidtartalmú kezelési sémára adott válaszarány magasabb volt az MGMT-hiányban szenvedő betegeknél, mint az MGMT-hiányos betegeknél, akár immunhisztokémiával (52% vs. 15%; esélyhányados 6,38; P=0,0004), akár promótermetilációval (62% vs. 38% esélyhányados 9,79; P=0,04). A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy bár nem áll rendelkezésre bizonyíték az MGMT-vizsgálat rutinszerű alkalmazásának alátámasztására minden áttétes hasnyálmirigy-NET-ben szenvedő beteg esetében, azonban megfontolandó az MGMT-teszt az objektív válaszra szoruló kiválasztott betegek esetében.

Az ECOG_ACRIN E2111 prospektív, randomizált vizsgálat eredményei alátámasztják a kapecitabin és a temozolomid standard kezelési lehetőségként való alkalmazását az előrehaladott hasnyálmirigy-NET-ben szenvedő betegeknél.