A „piszkos 10” emlő- és petefészekrákra hajlamosító gén végső meghatározása

Az emlőrákra hajlamosító gének kutatása több mint 30 éve tart, azonban két nagy populációszintű vizsgálat alapján lassan lezártnak tekinthető, aminek eredményeként egyértelműen meg lehet határozni azokat a géneket, amelyek örökletes emlőrákot okoznak. Ennek a jelentősége az, hogy pontosan összeállítható azoknak a géneknek a listája, amelyeket szükséges és érdemes elemezni genetikai tesztekkel, és azoké is, amelyeket nem, bár a különféle panelekben szerepelnek még, mint amilyen például a Lynch-szindróma génjei vagy a Fanconi-anaemia-gének. A BRCA1/2, ATM, CHEK2 és PALB2 gének szerepe nem megkérdőjelezhető az újabb adatok tükrében (sem). Az új vizsgálatok eredményei alapján eldőlt a kérdés, hogy a p53-mutáns Li–Fraumeni-szindrómásokban háromszoros az emlőrák kockázata, ezért a génpanelekben szerepelnie kell. A vizsgálatok kimutatták, hogy a csíravonalas RAD51C/D és a BARD1-mutációk az ER-negatív emlőrák kockázatát emelik. Ismert, hogy az emlőrák-hajlamosító gének egyben a high grade serosus petevezető/petefészek, endometrium- és peritoneum- (HGSCp) rákokra is hajlamosíthatnak. A két vizsgálat egyértelműen kimutatta, hogy a BRCA1/2, PALB2-, RAD51C/D és BARD1-mutációk nem emelik a HGCSp kockázatát, míg a BRIP1-mutációk csak a HGCSp kockázatát emelik és az emlőrákét nem. A vizsgálatok szintén megállapították azt, hogy a CDH1-, FANCM-, CDKN2A-mutációk nem emelik szignifikánsan az emlőrák kockázatát, így vizsgálatuk nem tűnik szükségesnek.

Forrás:

1. Foulkes WD. The ten genes for breast (and ovarian) cancer susceptibility. Nature Rev Clin Oncol 2021;18:259-60.
2. BRCA Consortium. Breast Cancer Risk Genes – Association Analysis in More than 113,000 Women. N Engl J Med
   2021;384:428-39.
3. Hu C, et al. A population-based study of genes previously implicated in breast cancer. N Engl J Med 2021;384:440-51.